A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

ZOMBORI István: A Fogadalmi templomtól a püspöki székesegyházig

város Pécs, Debrecen és Szeged gyarapítására fordított pénzt sajnálták. Klebelsberg határozottan visszautasította ezeket mondván: „...A magyar kormányzat hiányainak egyik legfőbb okát abban látom, hogy Budapesten óriási minisztériumok vannak, a közalkalmazottak százaival, ezekben az óriási büró-rezervátumokban az akták százezrei az ország minden részéből összefolynak és itt feldolgozást többnyire olyan bürokraták kezében nyernek, akik szolgálatukat mint fogalmazó-gyakornokok kezdték meg, akik az országot csak jelentések aktáiból ismerik és rendeletek aktáival akarják kormányozni". Más alkalommal pedig még világosabban kihangsúlyozta: „Különben is vége annak a kornak, amikor mindent a nemzetiségi vidékre és Budapestre vittek és a színmagyar Alföldet meg a törzsgyökeres Dunántúlt elhanyagolták. Magyarország rekonstrukciójában éppen egyik vezető gondolatnak kell lennie, hogy a magyar vidékbe mentül nagyobb erőt öntsünk. Sajnálatos módon ezek a kritikák nemcsak Klebelsberg kortársaitól, hanem napjainkban is el-elhangzanak Klebelsberg szegedi támogatását, építkezéseit illetően.

9 Úgy gondoljuk, méltán állapíthatjuk meg, hogy az 1930-ra elkészült Dóm és Dóm tér az ezekben található intézményekkel együtt a magyar állam, a katolikus egyház és a Szeged várost alkotó több mint százezer ember akaratának, igyekezetének és áldozatkészségének eredményeként jött létre. Ez a jellegzetes épületegyüttes azt hirdeti, hogy a hangzatos, propagandisztikus elemektől sem mentes korabeli szófordulatokon túlmutató, valós emberi akaratból született alkotásáról van szó, amely az ország szétdarabolása fölött érzett szomorúságon és elkeseredésen felülemelkedve az alkotó tevékenységben találta meg a kivezető utat. 8 Mindkét idézet SZABÓ-ZALLÁR 1989, 25-26. 9 Erre ld. SZABÓ Miklós 1993, 30.