A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

NAGYGYÖRGY Zoltán: Horgos helytörténetének kutatása és kultúrájának helyzete

pád-kori Horgas halásztanya is a templommal. A vandál pusztítás egy évig tartott. A mocsarakba, másutt a hegyekbe menekült lakosság visszatérhetett, és a lerombolt kultúrát újraépítette, mialatt szőlőből leginkább kadarkát ültetett. Ekkor rV. Béla (1206-1270) lett a második honalapító király, mert az elnéptelenedett Alföldet külföldről behívott kun telepesekkel népesítette be, hogy az ország katonai erejét ezzel is növelje.

9 Egy jóval későbbi, 1502-ben kelt birtokjogi oklevél Horgast már mint kun halászok lakta falut említi. Aztán jött a török, és Nándorfehérvár (ma Belgrád) 1521-beli eleste után a szerémségi borok mellett a Szeged környéki homoki borok is mind keresettebbek lettek. 1552-ben a török hódítás elöl a Raska vidékéről menekülő, magukat akkor rasciknak (magyarul rácok — a mai szerbek) nevezett népcsoport tömegesen északra húzódott, és Magyarország befogadta őket. A rácok letelepedésének a vízjárta árterek nem feleltek meg, mert a magasabb fekvésekhez voltak szokva — így a domboldalak szőlőművelését átvették. Azonban az eltelt másfél százados török hódoltság alatt visszaesett a bortermelés. Nem azért, mert a mohamedán vallás tiltja a borfogyasztást, hanem az állandó bizonytalanság, a lakosságot sújtó sarc miatt, és mert százezreket hurcoltak el rabszolgaságba. A népek védettséget keresve behúzódtak a mezővárosokba

11 — köztük Szegedre is (Alsóvárosra a kunok telepedtek le, a belvárosi Palánk területére pedig a rácok), — de sokan elmenekültek. Ezalatt az Alföldön hatalmas puszták alakultak ki — többek között a megsemmisült Horgas halászfalu helyén is. Amikor 1685-ben a törököktől felszabadult a Tisza jobb partja, megkezdődött a földművesek kirajzása az elnéptelendett területekre, és a pusztákat szorgalmas munkával ismét termőföldekké változtatták. 1691-ben Szeged környékén borhiány volt, de 1699-ben már a nép 40-50%-nak volt kisebb nagyobb szőlőbirtoka.

12 Ekkor meg a törököt felváltotta a Habsburg-uralom. Ezért 1703-ban kitört a kuruc szabadságharc, minekután a II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) seregében küzdő szegedi rác harcosoknak szőlőterületeket osztottak művelésre.

13 így a magyar szőlőkultúra a Szeged körüli földeken (hogy néven) kezdett újra kibontakozni. Köztük a Tisza Szent Péter puszta déli részén húzódó, a homokhát művelőiről elnevezett Rác-szőlőhegyen (a mai Horgos községtől délkeletre fekvő homokháton, az egykori Vaskapu határőr település körül, a későbbi Budzsáki major körül, és a Kis-Gyálán, az 1920 utáni szerb kolonisták lakótelepének a helyén), akárcsak a későbbi, 1800-as évek első felében a szél összehordta, korábban szintén szerb nevet viselő Marinka-szőlőhegyen (a mai Kapros-dombon). Később, a török időkben elnéptelenedett megyehatár-puszták birtokjogáért pereskedések kezdődtek, így Bács-Bodrog és Csongrád megyék között is. A királyi kamara ezért 1746-ban a Horgosi-pusztát (mai Bácsszőlős területe) és a Tisza Szent Péter-pusztát (a mai Horgos területét) eladásra bocsátotta. Ez a két puszta 8 SZEKERES 9. 9 HALÁSZ 18., ENGEL 229. 10 THEWREK Imre, Szabadka várának 1502-beli birtoklevele (MOL, Dl. 88871) 11 HALÁSZ 21-22; NAGYGYÖRGY: Horgosi-Királyhalom. 12 HALÁSZ 13-22, BÁLINT I. 13 REIZNER I. 217., III. 442., HALÁSZ 24.