A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

NAGYGYÖRGY Zoltán: Horgos helytörténetének kutatása és kultúrájának helyzete

A szabadkai Hovány Lajos, vízépítő mérnök többször is bejárta a horgosi határt Nagygyörgy Zoltán vezetésével, és a térségről vízrajzi dolgozatai jelentek meg: 1992-ben a Létünk (Újvidék), 1997-ben és 1999-ben az Új Kanizsai Újság (Kanizsa), 1999-ben és 2000-ben a Bácsország (Szabadka), 2000-ben a Hungarológiai Közlemények (Újvidék) című kiadványokban, és legutóbb a Vizeink nyomában, (Szabadka, 2002) című könyvében. Horgos környékének élővilágával igen részletesen foglalkozott a vadászati szakíró Lakatos Károly (1853-1914): Vadászati és madarászati emlékeimből (Szeged, 1897) című könyvében. A növényvilágot alaposan felmérte Lányi Béla (1879-1918) botanikus, tanár a Csongrád megye flórájának előmunkálatai (Magyar Botanikai Lapok, Budapest, 1914) című kiadványban. Dr. Milovan Gajic: Flora i vegetacija Suboticko-Horgoske pescare /A Szabadka-Horgos homokvidék növény és élővilága/, (Szabadka, 1986) című kötete, és a dr. Sturc Béla (1914-1994) botanikus, tanár A Szabadka-Horgosi homokpuszta természetes flóraképe és megőrzésének kérdései (Szabadka, 1997) című könyve jelentős szakmunkák. A Horgoson élt, és ott járt írók is kedvel írtak e térségről. Mikszáth Kálmán (1847-1910) Szeged könyve I—II. (Budapest, 1914) című könyvében horgosi történet is található. Balázs Béla (1884-1949) Emberek a határon (Budapest, 1949), és az Álmodó ifjúság (Budapest, 1976) című regényeinek cselekménye részben a falu területén játszódik. A horgosi születésű órásmester, Győri Géza (1904-1982): Életem, emlékeim (Új Symposion, Újvidék, 1973) önéletírásában a Horgoson töltött gyermekkorára gondol vissza. A szintén horgosi születésű Zabosné Geleta Piroska (1910-1989) néptánc oktató: így zajlott az életem (Újvidék, 1983) önéletrajzában megjeleníti a korabeli Horgos életét. Az egykori szegedi újságíró Móricz Pál (1870-1936) A Kárász uraság kocája (Budapest, 1904) című könyvében a horgosi nemes földbirtokos családról szóló balladai hangú történetet is közre adta. Horgos lakosságának genealógiájával átfogóan foglalkozott Gyetvai Péter a már említett: Tisza koronakerület..., köteteiben. Jóval előtte kiadott mű a balassagyarmati születésű történész és geneaológus Nagy Iván (1824-1898) Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblázattal, I-XII. (Budapest, 18571868). Kempelen Béla (1874-1952) budapesti születésű családtörténetíró és heraldikus, a Magyar nemes családok I-XI. (Budapest, 1911-1932) című köteteiben is találhatók egykori horgosi családok. Habermann Gusztáv (1903-1994) Személyi adattár a szegedi polgári családok történetéhez (Tanulmányok Csongrád megye történelméből. Szeged, 1992) című lexikonában, és Kázmér Miklós a Régi magyar családnevek szótára, XTV-XVIL század (Budapest, 1993) több HorgosKamarás-Királyhalmi birtokkal rendelkező polgári családdal foglalkozik. Horgos újratelepítőjének, az 1700-as évek első felében Szegedre került felvidéki nemes Kárász család, a későbbi Horgos és Tisza Szent Péteri földbirtokosnak a családfája az 1500-as évektől ismert (lásd: MOL, Kárász család levéltára, P 349 / 2., 3.csomó). A Kárászok szintén történelmi családokból házasodtak Qásd.: gróf. Lónyay, gróf. Feyérváry, gróf. Batthyány, báró. Wenckheim, stb). A legutolsó leszármazott Kárászok Horgoson még élnek. Birtokaik, kastélyaik és más kultúrlétesítményeik behálózták az egész történelmi Magyarországot, sőt messzi