A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

NAGYGYÖRGY Zoltán: Horgos helytörténetének kutatása és kultúrájának helyzete

az európai autóút munkálatai továbbra is fenyegetőn hatnak ezekre a ritkuló műemlékekre. A történelmi Magyarország idején nagy érdeklődés mutatkozott a magyarság történelme iránt. Vármegyék, városok, falvak, történelmi családok monográfiáival kezdtek foglalkozni. Csongrád vármegye és Szeged történetével már több történetíró is foglalkozott. Néhányan, akik Horgos területével legbehatóbban foglalkoztak: az ocsovai születésű evangélikus prédikátor, Bél Mátyás (1684-1749): Csongrád és Csanád Megye leírása (1732), a miskolci születésű egyetemi tanár, Vályi András (1764-1801): Magyarország leírása (Buda, 1796), a mádi születésű császári tanácsos, a tudományos akadémia tagja ifj. Palugyay Imre (1818-1866) szintén Magyarország leírásában; Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása, IV. kötet (Pest, 1855). A dömösdi születésű táblabíró és ügyész Gyárfás István (1822-1855): A jász-kunok története, I-IV. (Kecskemét, 1870, 1873, Szolnok, 1883). Reizner János (1847-1904) szegedi születésű főjegyző és királyi tanácsos, történetíró és könyvtáros: A régi Szeged, I-II. kötete (Szeged, 1884, 1887), és a Szeged története, I-IV. kötet (Szeged, 1899, 1900) könyveiben bőven kitér ezen térségre, és Horgos újratelepítésére. A temesvári születésű történész, a magyar tudományos akadémia tagja, Pesty Frigyes (1823-1889): Magyarország helynevei, földrajzi és nyelvészeti tekintetben (Budapest, 1888) szintén értékes horgosi adatokat közöl. A lugosi születésű főgimnáziumi tanár Iványi István (1845-1817): Bács-Bodrog Vármegye földrajzi és történelmi helynévtára, I-V. (Szabadka, 1889-1907) művében Horgost mint Bács-Bodrog vármegye helységét említi. Dr. Zsilinszky Mihály (1838-1925) békéscsabai születésű, Csongrád vármegye főispánja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és történetíró, volt horgosi mész-homokkő téglagyár tulajdonosa (lásd később: Molnár János /1876-1959/ lisztmalma, illetve az 1946-ban államosított mai Vitamin paprikagyár helye), és földbirtokos (lásd a mai: Zsilinszky földek): a Csongrád Vármegye története, MII. (Budapest, 1897, 1898, 1900) köteteinek egyik része Horgos és Tisza Szent Péter puszták históriája. Az utóbbi időben e térséget legátfogóbban feldolgozta Gyetvai Péter (1912-1988) péterrévei születésű plébános, és történetíró: A Tisza koronakerület településtörténete, I—

III. kötet (Kalocsa, 1992) gigantikus művében. Horgosról írt dolgozatot a szabadkai Mészáros Piroska: Horgos település fejlődési vizsgálata a középkortól az I. világháborúig {Üzenet, Szabadka, 1982). Ezután Barta László: Horgos 1828-ban {Üzenet, Szabadka, 1983). Szerb nyelven írtak helytörténetet dr. Győré Kornél és dr. Pavle Tomié: Opstina Kanjiza /Kanizsa község/ (Újvidék, 1982) címmel. Az újvidéki Magyar nyelv, irodalom és Hungarológiai kutatások intézetének tanára, a magyarkanizsai dr. Papp György: Kanizsa és környéke földrajzi neveinek adattára (Újvidék, 1982) könyvében Horgos határát is felölelte, — ebben adatgyűjtéskor sok téves adatot is rögzítettek. Magyarkanizsai szerzők által létrejött a: Kanizsa monográfiája, I. kötete (Kanizsa, 1995) amely több fejezetében is foglalkozik Horgos településével. Sőt, a történelmi lelőhelyek java részét is Horgostól „kölcsönözték" Kanizsa monográfiájához. De nem csak a vidékiek, maguk a horgosiak is mind nagyobb figyelmet fordítanak a szülőfalujukra. A II. világháborút követőn Horgoson újraéledt a település