A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

GLÜCK Jenő: Az aradi 1848/49-es gyűjtemény és a 13 vértanú emlékezete

gyanúba kerültek a szentmártoni, eleki és glogováci plébánosok. Más forrásokból tudjuk azonban, hogy a vértanúkért bemutatott gyászmise gyakorlata Aradon korán meghonosodott. Az abszolutizmus rendszerének bukása után, az októberi diploma (1860) nyomán meginduló időszakos olvadás idején nyilvánosságot kapott a forradalmi hagyományok tisztelete. A törvényesen működő megye összeíratta az elesett honvédeket és a dokumentumokat a levéltárban helyezték el.

32 A megyegyűlés határozatot hozott emlékmű felállítására az 1849 február 8-iki aradi győztes csata megörökítésére. A megyei levéltárból előkerült több gyűjtőív, Butyin, Jószáshely, Borosjenő és Tót-Várad kerületekből.

33 Az 1867 évi történelmi fordulat nyomán elméletileg szabaddá vált a hősök emlékének tisztelete. Valójában a hivatalba lépett Andrássy Gyula vezette kormány kínos helyzetben volt több tekintetben, hiszen ugyanaz a Ferenc József ült a trónon, aki 1849 október 6-án is gyakorolta a hatalmat. E meggondolásból kiindulva a kormány nem engedélyezte a 48-as honvédegyletek Aradon tartandó összejövetelét, amelynek csúcspontja a vértanúkról szóló megemlékezés lett volna. Végül a gyűlést október 28-ra halasztották és áthelyezték Pestre. A helyi megemlékezéseknek azonban már nem lehettek komoly akadályai. A minorita tempómban P. Sujánszky Euszták, a vértanúk egyik lelki támogatója, celebrálta a gyászmisét, amelyen valláskülönbség nélkül vettek részt a volt honvédek. Utóbb zarándoklat indult a Vesztőhelyre, ahol Vass István alelnök szólalt fel a honvédegylet részéről és napirendre tűzte az 1861-ben a törvényes megye feloszlatása révén kerékbetört megvalósítások kérdését. A délután folyamán mintegy 80 főnyi csoport kereste fel az Otemetőben Ormay, Vécsey és Lenkey sírját, valamint a honvédek közös nyugvóhelyét. Megjelentek az újaradi, lippai és battonyai honvédegyletek képviselői is. A hősök áldozatát szintén Vass István vázolta.

34 A következő évben tágult a résztvevők köre. Már nem viszolyogtak a részvételtől a megye és a város vezetői sem. A volt honvédek pedig az 1849. február 8-iki utcai harcokat eldöntő 29. sz. zászlóalj lobogója alatt vonultak fel. A tömeg a mise után megjárta a Vesztőhelyet és a temetőt. A beszédeket ezúttal is Vass István tartotta.

35 A megemlékezések újabb állomását jelentette 1870-ben a templomban a nemrég felállított honvédegységek tisztjeinek és a tűzoltóknak megjelenése. Ott voltak a munkásegylet tagjai, a szabad iparosok testülete és több más egylet. Ismét Vass István szólt a jelenlévőkhöz. A radnai kegyhelyen a lippai honvéd tisztikar jelenlétében mutatták be a gyászmisét.

36 Figyelemre méltó megemlékezésre került sor 1872-ben Nagyváradon, a görögkeleti román székesegyházban. A „párásztászt" a görögkeleti Damjnich Jánosért és 12 társáért tartották meg.

37 31 Cs. K. 5997, 6111/1850. 32 GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye ... 309. 33 Nemzeti Levéltár Arad, Vármegyei jegyzőkönyv. 1786/1033/1861. 34 Alföld 1867. X. 8, 9. 35 Uo. 1868. X. 7. 36 Uo. 1870. X. 7, 8. 37 Gura Satului 36 sz., 1873 LX. 4/16, 139.