A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)
GLÜCK Jenő: Az aradi 1848/49-es gyűjtemény és a 13 vértanú emlékezete
A 13 vértanú pere és kivégzése részleteiben ismert, főképp Katona Tamás munkája nyomán. Az október 6-diki eseményekkel kapcsolatban hosszú ideig kérdések merültek fel, a színhely fordítását illetően. Hasonló helyzetet találunk a 13 vértanú kivégzését követő két halálos ítélet végrehajtással kapcsolatban, midőn Hauk Lajos alezredes (1799-1850) és Kazinczy Lajos ezredes (1820-1849) agyonlövésére került sor. Valamennyi szemtanú tanúsága és az aradi vár rendszerét tükröző dokumentumok egyértelművé teszik, hogy az agyonlövésre szóló ítéletek végrehajtását a 6-os kapu melletti vársáncon végezték. így kerülhetett sor Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos, Hauk Lajos és Kazinczy Lajos kivégzésére. A bitófára ítélt kilenc tábornok akasztófáinak színhelye sokáig bizonytalan maradt. A szigorú katonai zárlat folytán a kirendelt lelkészek nem rendelkezhettek pontos helyismerettel. Valójában egy katonai oszlop keretében jutottak el a célpontig. Mások csupán távolról láthattak valamit és emlékezetükből csak egy idő múltán idéztek. Nem zárhatjuk ki a szubjektív elemet az 1867 körül történt helyszín-pontosításból. Itt jegyezzük meg, hogy a kivégzés feltétlenül várterületen történhetett. A Vesztőhelyen emelt obeliszk helye 1849-ben a zsigmondházai uradalomhoz tartozott, amelyet a földesúrral harcban álló parasztok tartottak elfoglalva. Perdöntőnek bizonyult az egykori várfogoly Frieweisz festménye, amely az egykori marosi fahíd melletti teret jelölte meg, valamint a kazematán figyelő tiszt jelzése a várudvaron álló foglyoknak. A végső bizonyítékot az 1932- 1933-ban végzett ásatások adták meg. 30 A véres események után az érdekelt családok különtöző összeköttetések és megvesztegetések révén hozzájutottak egyes vértanúk tetemeihez. Közismert tény, hogy Damjanich János és Lahner György Mácsán a Csernovics birtok parkjában jutottak nyugvóhelyhez. Leiningent Monyoróra szállították, Kiss Ernő végső fokon a bácskai Elemérre került. Dessewffy Arisztidet családja a felvidéki Margonyán tudta eltemetni. Nyitott kérdés, hogy mindezek Howiger hallgatólagos tudtával történtek, vagy napokon belül történt halálos szerencsétlensége nyomán beállt parancsnokváltás közepette nem bolygatták a kérdést. Az 1849 október 6-iki események okozta gyászt csakhamar felváltotta a hősök által képviselt hagyomány tisztelete. Az abszolutizmus éveiben természetesen mindez a nagy nyilvánosság kizárásával volt lehetséges. Az aradi Nemzeti Levéltárban található megyefőnöki iratok tanúsítják, hogy már az első évforduló alkalmával ismeretlen kezek csokrokat helyeztek el az akasztófák vélt helyén. Valóságos riadalmat okozott a hír, hogy Aradon vagy környékén egyik római katolikus templomban, október 6-án gyászmisét fognak bemutatni a 13 vértanúért. A várparancsnok szigorú rendeletben utasította Atzél János megyefőnököt, hogy minden erővel találjon módot megakadályozására, máskülönben kellemetlen erőszakhoz kell folyamodjon. A vizsgálat alkalmával egyaránt 30 A festmény az aradi múzeum birtokában van, GLÜCK Jenő: Egy megye ... 461.
