A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

le. Egyben köszönetet mondott a két szervezőnek, a Tornyai Társaságnak és a Szabadművelődési Felügyelőségnek. Káldi János: Szomorú magyar tájkép című költeményében természeti képek antropomorfizálásával jellemzi a család válságát. Nagy Zoltán komoly tanulmányban publikálta a szegedi Demeter-torony (Adalékok Szeged XIII. századi művészettörténetéhez) a város egyik legfontosabb műemlékének történetét. (Ekkor még nem vált általánossá a Péter László által kezdeményezett, a torony nevének magyarabb Dömötör változata.) Amint erre az alcím is utal, a torony történetét a kor szegedi művelődés- és művészettörténetébe ágyazottan tárgyalja a szerző. Éppen a környezet teljesebb ismerete érdekében szükségesnek látta a szegedi vár feltárásának elvégzését is. (A feladat megoldása elég sokáig húzódott, sőt még a mai napig is tart.) Elveti a szegedi vár építésével kapcsolatban Villard de Honnecourt közreműködésének lehetőségét. Nagy Zoltán szerint a torony alsó négyszögű szakasza a 13. század fordulóján épült, míg alapfalai néhány évtizeddel korábbiak. Ismertet a tanulmány a torony eredetével kapcsolatos két ellentétes felfogást is. Cs. Sebestyén Károly a francia katedrálisok négyzetes tornyában véli felfedezni az ősöket. Pozsonyi Zoltán viszont a bizánci balkáni művészettel rokonítja a torony formai sajátosságait. Nagy Zoltán mindkét hatás egyidejű jelenlétére utal, bár a ciszterciek környékbeli letelepülése erősíti a francia hatás érvényesülését. Azt vitathatatlannak ítéli szerző, hogy a torony román kor végi, de „ablakainak nyomott és kezdetleges csúcsívein már megjelenik a gótika ígérete is". Tanulmánya zárásaként további kutatást tart szükségesnek. (Bár a tanulmány témája a torony, de vele kapcsolatban úgy gondolom, kissé bővebben kellett volna az eredetileg hozzá tartozó templommal is foglalkozni.) Pákozdy Ferenc Magyar földrajz cím alatt két történelmi ihletésű versét adta közre. (Endrőd, 1935, Újvidék, 1942.) A két költemény elé közzétett a szerkesztőség egy rövid bevezetőt, amely szerint többen élnek még, akik igazolni tudják, hogy a verseket Pákozdy Ferenc a cím alatt közölt években írta, és akkori megjelenésük csak a törvényi környezet és sajtóviszonyok miatt nem történt meg. Az Endrőd hangvétele erőteljes, a kiszolgáltatott és jogait kereső szegényparasztság mellett forradalmian kiálló költemény. Felvillantja a végén az igazságosabb jövő eljövetelének reményét is a költő. Az Újvidék Isten büntetését hívó bibliai átkokkal sújtandónak ítéli a gyilkosságok elkövetőit. Egyben a magyar- és egyéni bűnhődést vállaló mea culpával zárja a költeményt: „Irtsatok ki engem is, hogy bűnhődhessünk magyarok!" A folyóirat néprajzi profilját Kassai László Boszorkányok, gyertyások és csengősök (Börvely népi hitvilágáról) című, a regős cserkésztábor keretében gyűjtött anyagával bővítette. Börvely Nagykárolytól mintegy 8 kilométerre fekszik, sajátossága, hogy az Ecsedi-láp veszi körül. Ez rányomta bélyegét a falu hitvilágára is. Legrészletesebben a boszorkánysággal foglalkozik az írás. Mellettük megemlíti még Kassai László a gyertyásokat, akik a láp metán-gázának lángjával állhattak kapcsolatban, de ugyanúgy gonoszak, mint „a hintókkal járó ártatlan embereket elragadó csengősök". A folyóirat oldalszámozása a 3. számtól folyamatos. így a 242. oldalon Monori Balázs tollából ősmagyar utalásokkal átszőtt, elégikus, borongós verset (Kopjafák közt — a Nagykőrösi temetőben) talál az olvasó.