A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS Edit: Kilencvenhat magyar hadifogoly százharminchárom el nem küldött levele 1944 decemberéből

roksár, a harmadik Újpest-Kőbánya-Kispest szegélyén húzódott. Ide vonultak vissza november első napjaiban a 3. magyar hadsereg 1. páncélos- és 8. tábori póthadosztályának maradványai, míg a 20. gyalog- és 23. tartalékhadosztály egységeit a dunaföldvári hídfőbe, az 1. lovashadosztályt Csepel szigetre vonták vissza. Az 5. tábori póthadosztály maradványait a 24. német páncéloshadosztályba olvasztották be. Ezzel november 3-ára a 3. magyar hadsereg gyakorlatilag megszűnt. November 4-én a főváros alá érkezett szovjet csapatok kísérletet tettek a védelem áttörésére, ez azonban már meghaladta erejüket. A II. ukrán front fő csapása a követ kező hetekben Hatvan, Gesztely, Miskolc, Eger irányában bontakozott ki. A front balszárnyán a 46. hadsereg több sikertelen támadást indított az Attila-vonal áttörésére, két lövészhadteste pedig felkészült a Soroksári-Dunán végrehajtandó átkelésre. A Csepel szigeten az 1. magyar lovashadosztály védekezett. A szovjet csapatok november 21-én késő este Taksony és Dömsöd között kezdték meg az átkelést. A sziget déli részén partot ért erőkkel szemben a magyar egységek ellenállása csekélynek bizonyult, de a többi alkalmi alakulat bevetése sem tudta megfordítani a helyzetet. November 22-én a reggeli órákban a szovjet csapatok birtokba vették a sziget déli részét, majd több napos harc eredményeként Csepel kivételével a sziget északi részéről is kiszorították a védőket.

2 E harcok résztvevői között voltak azok a magyar katonák, akik 1944. november 9. és 27. között Pécelen, Szigetujfaluban, Tökölön, Makádon és a Csepel sziget más helységeiben orosz fogságba estek, és akiknek levelei a Szentesi Levéltárba kerülve ránk maradtak. A LEVELEK KELETKEZÉSE ÉS FENNMARADÁSA Az esemény akár tipikusnak is mondható: 1944. december 6-án (7-én?) egy Magyarországról feltehetően a romániai Focçaniba, de nem kizárt, hogy a temesvári gyűjtőtáborba orosz hadifoglyokat szállító vonat érkezett Kecskemétről Kiskunfélegyházán és Csongrádon át Szentesre, majd a következő napon továbbindult Aradra. A hadifoglyok a vasútállomáson töltött állási és várakozási időt kihasználva az akkor nap, illetve az előző napokban, zömmel Kecskeméten, kisebb részben a vonaton és Szentesen megírt leveleiket, levelezőlapjaikat, az üzeneteiket tartalmazó papírdarabokat a vonatablakon kidobálták. A levélfeladásnak ez a módja - miután a hadifoglyokkal való bánásmód szabályait rögzítő genfi egyezményt, mely többek között a külvüággal való kapcsolattartás, a hozzátartozóknak történő levélírás lehetőségének biztosítását is előírta, az orosz fél 2 Magyarország hadtörténete II. Zrínyi, Bp. 1985. 657. p. 407-411. p.; DOMBRÁDY Lóránd-TÓTH Sándor: A magyar királyi honvédség 1919-1945. Zrinyi, Budapest, 1987. 461. p. 376-386. p. A hadműveletek részletes, az egyes csapattesetek mozgását is magábafoglaló bemutatásával hadtörténészeink még adósak, így a forrásanyagunkban szereplő katonák harcairól, azok helyszíneiről nincsenek pontos ismereteink. Az 1. huszárhadosztály fennmaradt és részben publikált, részben a Hadtörténeti Levéltárban található eredeti iratainak, harctéri naplóinak és a kapcsolódó visszaemlékezéseknek a tanulmányozása, összevetése az általunk feltárt iratokkal - mely a jelenlegi tanulmányunk keretein túlmutatna - feltehetően közelebb vihet az események részletes megismeréséhez. (SPLÉNYI Géza: Az utolsó magyar huszárok: adatgyűjtemény. Sárvár, 1996. 118 p. 44. p.; Az 7. Huszárhadosztály a második világháborúban: harctéri naplók, visszaemlékezések 1944-1945. Sárvár, 1992. 167 p., 86-104. p.)