A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)
lag a közmunkából hazatért Raffay Dezső és felesége végezte. Az utóbbi a konyhára járt be segíteni, mert a szakácsnő is otthagyta az intézetet. Később ugyan vissza akart térni, de nem vették vissza. (PL 1122/945) A szegény iskola nővérek az intézet gondnokával teljes összhangban dolgoztak, de nyilvánvaló volt, hogy ez a fajta megoldás csak ideiglenes jellegű lehet. Hivatalosan, leltárilag, nem is vették át az intézetet. Az Irgalomház a front átvonulása után kritikus helyzetbe került. A zűrzavaros áüapot miatt a beutalók nem tudták küldeni az eüátási díjat. Különösen jelentős hátralék halmozódott fel Újvidék részéről, ahonnan négy gyerek (Popadics Szávo, Nédó Gyula, Kővágó Mária, Tóth József) volt az intézet lakója. Raffay gondnok 1944 nov. 12-én kelt kérelmében Szeged városával akarta megelőlegeztetni az újvidéki gyerekek eüátási költségeit. Szeged város számvevősége azonban nov. 13-án kelt válaszában ezt határozottan elutasította. „...A város nincs abban a helyzetben, hogy idegen törvényhatóság által a Boroméi Szent Károly Irgalomházba beutaltak gondozásával kapcsolatban felmerült költségeket előlegezze, ezért felkérendő az Irgalomház vezetősége, hogy mindaddig míg a gondozási költségeknek Újvidék thj. város által történő megtérítése lehetővé válik, fentnevezettek ellátásáról sajátkezüleg gondoskodni szíveskedjék." (Polgm. ir. 18738/944) Nov. 15-én azonban a polgármester váratlanul arról értesíti Polyák igazgatót, hogy az újvidéki gyerekek után járó ellátási díjat (személyenként havi 75 pengőt) 1944 dec. 31-ig mégis kifizeti. Közben ugyanis dr. Dobay Pál városi tanácsnok megtalálta a megoldás kulcsát. Újvidék városa az ottani szeretetház lakóinak még a nyáron vásárolt a magyar hadseregtől 162 pár használt bakancsot, melyet Szegeden javítottak meg. Nos, ezeket a bakancsokat a szegedi vezetés lefoglalta, és kiutalta az itteni szeretetház lakóinak, cserében viszont kifizette az újvidéki gyerekek ellátásáért járó díjat. (Ugyanott) Az Irgalomház nehéz helyzete arra kényszerítette a püspöki hivatalt, hogy a problémák megoldása céljából dec. 3-ra értekezletet hívjon össze. Ezen a következők voltak jelen: Hamvas Endre csanádi püspök, dr. Dobay Pál városi tanácsnok, Raffay Dezső az Irgalomház gondnoka, Bozsó M. Benigna az intézetben gondozást végző szegény iskola nővérek megbízott vezetője, Pippkó Beáta irgalmas nővér, az Új somogyitelepi Szent Margit Óvoda és Napköziotthon vezetője és dr. Kovács Ödön egyetemi magántanár, az Állami Gyermekmenhely igazgatója. Az egybegyűltek megáüapították, hogy a gondozottak után járó tartásdíjat sem a Népjóléti Minisztérium, sem a vidéki törvényhatóságok, sem a vidéki magánosok nem képesek megküldeni, ezért olyan határozatot hoztak, hogy írásban megkeresik Szeged város vezetését, hogy az Irgalomház ápoltjainak élelmezését és gondozását váüalja el úgy, hogy az ápolás továbbra is a szegény iskola nővérek kezén maradjon. Fölkérték továbbá dr. Kovács Ödönt, hogy a Népjóléti Minisztérium által beutalt 60 gyerek után az intézet gondnokának ő fizesse ki a gondozási díjat: „Amennyiben az összeg a rendkívüli viszonyok miatt nem áüana rendelkezésre, úgy azt - a nevelőszülőknek járó nevelési díjjal együtt - igényelje a hatóságoktól..."(PL 2825/944) Valentiny Ágoston polgármester dec. 4-én kelt levelében elhárítja az intézet élelmiszerrel való eüátására szóló felkérést, a következő indokok alapján:
