A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS Edit: Kilencvenhat magyar hadifogoly százharminchárom el nem küldött levele 1944 decemberéből

színűleg egy faluba valóak voltak. Ezzel megegyező módon másik bárom fogoly is készített két üzenetet, ők azonban három különböző Heves megyei községbe kérték a továbbítást.

15 A közös levelek újabb típusát képezik az egy levélíró által egy papírra, de több címzetthez írottak. Ezek közül tartalmilag és formaüag is a legszebbek közé sorolhatók F. F. szüleinek és húgának írott levelei. F. F. két papírra összesen három levelet írt, de a két lapot egy borítékba tette, melyen viszont már mindhárom cím szerepelt.

16 A leveleket tanulmányozva megállapítható, hogy -néhány kivételtől eltekintve - a papír mérete döntően meghatározta azok lehetséges tartalmát. Az írások műfajából adódóan a foglyok mondanivalójának közlésére igénybe vehető felületet csökkentette a keltezés, a feladó és a címzett megnevezése. Az adott helyzetből következően tájékoztatniuk kellett írásaik megtalálóit az üzenetekkel kapcsolatos teendőkről - ez tovább csökkentette a személyes mondanivaló leírására használható „felületet". A 133 levél közül 96-ban a foglyok az írás elején vagy végén néhány szóval vagy mintegy levélként a levélben szerkezetileg önálló részben, esetleg külön papíron, pár sorban, kérték a megtalálót a ledobott levelek felvételére, kibontására, elolvasására, esetleg újraírására vagy csak egyszerűen a címzetthez történő továbbítására. A levelek külön csoportjába sorolhatók azok, melyeket a foglyok az idegenekhez, a ledobott papírok megtalálóihoz írtak. Ezek a levelek, a cetlik többsége is ilyen, a helyzet 17 különlegessége miatt nem is lehettek személyesek. A levelek feladási módjából adódó kényszerhelyzet egészen különös megoldásokat is eredményezett. Szinte már pazarlásnak is minősíthetnénk Ü. I. eljárását, aki egy kb. A/4-es méretű kockás papírba csomagolta be, mintegy borítékba, a nővérének szóló táboripostai levelezőlapot. A feladásra vonatkozó kérését valamint a címzést az így készített borítékra kétszer, a levelezőlapra egyszer írta fel. A Borsod megyei Tibolddarócra valósi J. A. megoldása sem volt általános: feltehetően úgy gondolta, szerencsésebb, biztosabb lesz, ha levelének feladását fogolytársának, a kisteleki U. L-nek a családjára bízza. Ezért külön levelet írt Ü. I. rokonainak, kérve őket a feleségének szóló levél feladására. Az előzményekhez tartozik, hogy a két fogoly, J. A. és Ü. I. először közösen akartak írni egy táboripostai levelezőlapot, azt azonban U. I. felhasználta. A 133 levélből kettőről hiányzik a címzés, kettőről a feladó. A táboripostai levelezőlapok mindegyikén a címen kívül külön rovatai voltak a feladó nevének, rangjának / foglalkozásának (1943) / rendfokozatának (1944), címének (1943) / tábori postaszámának. A feladó rovatait maradéktalanul egyetlen fogoly sem töltötte ki, tábori postaszám egy lapon fordul elő, (K. M., Szabadka). A rendfokozathoz egy azt írta, fogoly, míg egy másik: fogságban lévő katona. A rendfokozat megjelölése még tizenhárom esetben fordul elő, három hdp. őrmester, kettő őrvezető, a többiek honvédek. A levélírók közül 17-en tartották fontosnak külön a nevük után megjegyezni, hogy a feladók hadifoglyok, 15 S. J. és P. J. (16.1.), S. J., P. J. és K. J. (16.2.), valamint M. B., Sz. J. és T. P. (17.) 16 F. F. (18.), hasonlók B. J. (19.) szüleihez és feleségéhez írott levele, Sz. Gy. (25.) levelei, az egyik bátyjának (feltehetően unoka bátyjának vagy nagybátyjának), a másik édesanyjának szólt és H. K. (6.) levele, ahol ugyan terjedelmében kicsi, de szerkezetileg már önálló a szülőkhöz írott sor. 17 E csoportba tartoznak a nagyelzári H. M. (12.), az alsózsolcai L. J. (3.), a jánoshidai K. J. (28.), az iregszemcseti Cs. J. (29.) levelezőlapjai, valamint a budapesti Gy. Gy. (30.) és S?Sz. S. (26.) fél levelezőlapjai. 18 Ü. I. (11.), J. A. (10.1.-10.2.)