A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Lengyel András: A bibliofil Szalay József

később.) így megemlíthető pl. Jókai Mór dedikált fotója, Jókai és Jókainé közös képe, Jászai Mari szignált portréja, Kossuth Lajos dedikált fényképe, Bérezik Árpád dedikált portréja (ő, mint láttuk, akaratlanul is inspirálója volt Szalay gyűjtőszenvedélye fölébredésének!), valamint neves színészek, pl. Paulay Ede és Edéné, Pálmay Ilka, Szoyer Ilonka, Küry Klára és Fedák Zsazsa szignált fényképe. Közülük különösen a Kossuth-portré jelentős, ennek ajánlása ugyanis ez: „Munkácsynak a halhatatlan magyarnak a kihonosított magyar pária. Kossuth Lajos, Turin 1890 febr. 12." 5 A tizes évektől, kivált 1917-től, a Dugonics Társaság elnökének való megválasztásától Szalay maga is az irodalmi élet közegében élt. Ez a közeg, de kivált az olyan jelentős alkotók, mint Tömörkény, Móra és Juhász Gyula puszta létükkel tágították szemhatárát, finomították ízlését. Közvetve tehát gyűjteménye alakulására is befolyással bírtak. Ez egyebek közt a Dézsi Lajos, majd Sikabonyi Antal szerkesztette, s Kner Imre tipográfiai ízlését dicsérő Magyar Bibliofil Szemlébe írott cikksorozatából is kiderül. Az Ajánlással és kézírással ékes könyvek című, 5 részletben közölt összeállítás (Szalay, 1924-25) gyűjteménye 189 db aláírt és/vagy dedikált példányát írja le, rövid bevezetővel. E bevezetőből derül ki, hogy gyűjtői ízlése és szempontjai átalakulását maga Szalay is érzékelte. „Gyűjtésemnek volt időszaka - írta itt -, amikor tízezerre rúgott könyveim, füzeteim, apró nyomtatványaim száma. Az időközben szerzett bibliográfiai és bibliofil ismeretek, nagy bel- és külföldi könyvtárak tanulmányozása, a bírvágy lehiggadása, az ízlés javulása lassankint annak a belátására vezettek, hogy a kisebb számú, de érdekes és értékes könyvek gyűjteménye többet jelent, mint a tömegre törekvés"; „magános érje be azzal, hogy [...] csak az alapvető, standard, valamint a szép könyveket kebelezze be. Az előbbieket okulásra, az utóbbiakat gyönyörködésre" (Szalay, 1924. 69.). Mitől, könyvtáramilyen jellegű darabjaitól vált meg ekkorra, nem tudjuk, s gyűjteménye új, aktuális állapota sem fölmérhető. Cikke, amelynek fölépítése külső okok miatt menet közben többször módosult, s így némileg esetlegessé vált, csak illusztratív jellegű „csemegézés". Gyűjteménye „kézírással ékes" magyar könyveiről mégis nyújt némi képet. A bemutatott anyag legfőbb új vonása, hogy immár a modern magyar irodalom - Szalay kortársai, több személyes ismerőse - is fölbukkan a tételek közt. Még jól érzékelhetően, nem meri vagy nem tartja illendőnek, hogy e vonulatnak hangsúlyt adjon; gyűjteménye ide tartozó darabjaiból éppenhogy csak ízelítőt ad, de így is szerepelteti pl. Ambrus Zoltánt, Babitsot (több művel is), Bródy Sándort, Karinthyt, Kiss Józsefet (két művel is), Komjáthy Jenőt és Kosztolányit. Figyelemre méltó, hogy e művek közül több is már neki magának ajánlott könyv. Karinthy Frigyes így írtok ti című nevezetes paródiagyűjteményében pl. ez olvasható: „Sz. J. úrnak meleg kézszorítással K. F. 912 októberben." Kiss József Háborús versei (1915) egyik példányának ajánlása ez: „Sz. J. édes czimborámnak, főkapitány Szögedén, meleg szerető szívvel K. J." A szegény kisgyermek panaszai 1913. évi, Tevan-féle kiadásában pedig a szerzőtől, Kosztolányi Dezsőtől ez az ajánlás olvasható: „Sz. J. úrnak tisztelete jeléül K. D. Budapest, 1916". E kötet értékét pedig, ahogy korábban a 19. századi klasszikusok köteteit, immár grangerizálás növeli: „Mellékelve a szerzőnek [ti. Kosztolányinak] kiadójához [Tevan Andorhoz] intézett négy levele." S ugyanerre a rangra emelkedik Babits Levelek Iris koszorújából című verskötete (1909) is. Ebben az előzéklapon kézírással ott van Babits egy 90