A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)
Lengyel András: A bibliofil Szalay József
Nem kétséges, ezek a grangerizált példányok már egy nagy tudatossággal „dolgozó" megszállott gyűjtő jelentős teljesítményei. Olyan gyűjtőé, aki - mint egy másik Petőfikötetének „melléklete" igazolja - extrém akcióktól sem tartózkodott, ha célja úgy kívánta. Egyik Petőfi-kötetéhez ugyanis „az Egy gondolat bánt engemet с költemény" lett mellékelve, „amelyet О teama simt... с a[latt] Goga Oktávián fordított s írt le részemre a szegedi államfogházban, 1912 március havában." (Ehhez a tételhez, emlékeztetőül, érdemes megjegyezni: a „megrendelő" akkor már magas rangú rendőrtisztviselő, városi főkapitány-helyettes volt, kérését - nyilván bizonyos könnyítések vagy kedvezmények ellenszolgáltatásaként - célszerű volt teljesítenie az államfogolynak.) 6 A gyűjteményről a legteljesebb képet, bármily szomorú ez, az a két aukciós katalógus szolgáltatja, amely - Szalay halála (1937) után, az örökösök értékesítési szándékának eredményeként - 1939-ben és 1940-ben készült, illetve jelent meg. Előbb, 1939. októberében az Árverési Közlöny rendkívüli számaként, a M. Kir. Postatakarékpénztár árverési csarnokának október 26-án, 27-én, 30-án és 31-én tartott aukciójának jelent meg a katalógusa: ez, az árverés üteme szerint, négy részben 1430 tételt ír le. Majd, 1940 októberében, ugyancsak az Árverési Közlöny „7. rendkívüli száma" mellékleteként, az 1940. december 18-án, 19-én, 20-án és 21-én tartott aukció anyaga jelent meg. Ez további másfélezer tételt ír le, az 1431. tételtől a 3040-ig. Ezt az anyagot Szalay József azonos nevű fia, a szegedi gázgyár főmérnöke készítette elő s rendezte. Tőle, illetve Vér Györgynek vele készített interjújából tudjuk, hogy a két aukció anyaga együtt sem volt a teljes anyag. Szalay még életében megvált gyűjteménye egy részétől, négyezer tételtől (a „geográfiai" azaktól), s a végülis elárverezett háromezer tétel helyett eredetileg még így is kb. 10 ezer tételt készültek elárverezni. (Vö. Vér, 1939.) Igaz, a katalógusbeli tételek némelyike egyetlen szám alatt 20-30 művet is összefog (az ún. „jelentéktelen" anyagot, pl. kortárs költők, írók dedikált könyveit, köztük Radnótiét!) - az összmennyiség tehát jóval háromezer fölött van. Az akkor aukcióra nem kerülő további kb. 6500 kötet, valamint a már korábban eladott 4000 mű azonban mindenképpen jelentékeny kvantum. Ha föltételezzük is, hogy ez a kb. 10 500 tétel a bibliofil szempontból kevésbé értékes része volt a gyűjteménynek, értéke és jelentősége akkor is számottevő. Az 1939-ben és '40-ben elárverezett anyag, persze, önmagában is oly nagy, hogy legföljebb szemezgetni lehetne belőle. (Nem véletlen, hogy nem is lehetett egyszerre piacra dobni az egészet; az a fizetőképes kereslethez mérten túl nagy kínálat lett volna.) Az összkép szerencsére egyezik a már korábbiakban megismert gyűjtési ágakéval - a részletek gazdagsága persze a filológusok és a könyvtörténészek számára egyáltalán nem elhanyagolható hozadék. A két katalógus ilyen szempontú hasznosítása azonban már egy (vagy több) másik tanulmányt igényel. Összességében - a megismerhető tételek alapján - az mondható el a Szalay-gyűjtemény kb. 14 000 kötetéről, hogy az a modern magyar könyvgyűjtés egyik legnagyobb teljesítménye volt, s - reprezentativitásán túl - legalább három területen kimagasló jelentőségűnek tekinthető. 1. Nagyon erős 19. századi klasszikus magyar anyaggal rendelkezett, 2. erős volt a 19. századi nem magyar, elsősorban német anyaga, s 3. a szegedi kollekció kvázi-teljes volt, ilyesféle - magas minőségű - teljességet magángyűjtő azóta sem tudott még megközelíteni 92
