A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Lengyel András: A bibliofil Szalay József

fölismerésének tétovasága, sőt olykor hiánya így sokszor második és harmadik vonalbelinek bizonyuló szerzőket dokumentáltat vele, sőt még némelyik ekkori „találata", pl. Ady és Ignotus szerepeltetése is közvetve a puszta hírnévre figyelést igazolja. Figyelemre méltó vonása viszont e gyűjteménynek, hogy már ekkor jelen van benne két fontos, előremutató elem. Az egyik, amely éppen körülhatárolhatóságával előremutató, a szegediség szempontja. Bár Szalay akkor még csak néhány éve élt Szegeden, e négy év is elég volt neki ahhoz, hogy elindítsa egyik legtermékenyebbnek bizonyuló gyűjtési ágát: az irodalmi becsű szegedi könyvek és kéziratok gyűjtését. (Jellemző, hogy ezt az anyagot, legalábbis a könyveket, megkülönböztető nemes kötéssel látta el.) Hasonlóképpen előremutató elem, hogy az „egyszerű" könyvgyűjtést „megfejelte", s a szimpla példányokon túl a „kézírással ékes" példányokat, sőt magukat a szerzői kéziratokat is gyűjtötte - nem is eredménytelenül. (Ugyanakkor még gyűjtése efemer vonásának tekinthető, hogy a puszta „autógramm" is érdekli, ami pedig vagy funkciótlan termék, vagy nagyon is mesterséges, „műkereskedelmi" funkció kielégítésével születik meg. Igaz, ez olyan „hibája", amelyből a gyűjtés máig tartóan nem tudott teljesen kikevergőzni, saját korában pedig teljesen legitim fejlemény volt.) 4 A cikkhez, amelyben gyűjteményét 1912-ben Szalay József leírta, egy lábjegyzet is tartozik: „Tervem az - s ez az amatőrök [ti. a műgyűjtők] tetszésével is találkozott -, hogy valamennyi szegedi műgyűjteményről valóságos kis kataszteri felvételt készítek és bocsájtok a nyilvánosságra. E végből felhívásom és kérdő íveim mihamarébb széjjel mennek. A végcél pedig az, hogy 1912. év karácsonyára a helyi képzőművészeti társulat égisze alatt megrendezzük a szegedi amatőr kiállítást. Illusztrált katalógust bocsájtunk ki s gondoskodunk arról, hogy a budapesti Szent-György céh szakemberei s a helybeli hozzáértők előadásokkal tájékoztassák a közönséget" (Szalay, 1912. 10.). Ez a terv akkor nem valósult meg, öt évvel később, 1917-ben azonban, némileg módosulva - a szegedi hadiárvák javára megrendezett kiállításhoz kapcsolódva - igen. 1917 pünkösdjén ugyanis a kultúrpalota első emeleti termeiben és a kupolacsarnokban, „a magánosok művészi becsű gyűjtését és a helybeli képzőművészek termékeit egyesítve" nagy kiállítást rendezett a Szegedi Műbarátok Köre. E kiállításon a gazdag képző- és iparművészeti anyag mellett szerepelt „Dr. Szalay József rendőrfőkapitány könyv-, kézirat-, exlibris-, autógramm stb. gyűjteménye" is. A teljes anyagról pedig - tehát Szalay gyűjteményéről is - nyomtatott katalógus készült Lugosi Döme szerkesztésében. E katalógus Móra Ferenc Szépségkeresők című előszavával indul és tartalmazza Szalay Műgyűjtésről szóló traktátusát is. A gyorsan készült, és stílustalanul jónéhány sajtóhibát is produkáló munka egészében ma is becses művelődéstörténeti forrás. E katalógus minket érdeklő fejezete öt részben összesen 257 tételt ír le. Ez az anyag nyilvánvalóan csak kicsiny része Szalay teljes gyűjteményének, de - a dolog természete szerint - alighanem a gyűjtői önértékelés szerinti java. A kollekció különféle dolgokból áll: régi, ritka könyvekből, dedikált példányokból, kéziratokkal s dokumentumokkal „földúsított" ún. grangerizált kötetekből, kéziratokból, „autogrammokból" (ezek egy része hangjegyes lejegyzést is tartalmaz), arc- és fényképekből (ezeknek egy része is dedikált) s exlibriszékből. Vannak az anyagban olyan tételek, amelyeket már 1912-ben is emlegetett, 88