A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Tóth Attila: Az elmékművek mint a nemzettudat és a hatalom propagandaeszközei

Igen változatos a szegedi világháborús emlékművek jelképhasználata. Jelképes sírokat (Dugonics, Belvárosi, Zsidó temető), gyászoló katonát, bajtársat (Református temető, Tanítóképzősök emlékműve), harcoló katonákat (Margó Ede domborműve a Dóm falában), emlékoszlopot a magyar koronával (46-os gyalogezred emlékműve, labdarugók emlékoszlopa), családi gyászt, életkép ábrázolást (Szabadkai úti emlékkereszt, az Állami Főreáliskola emlékműve), emléktáblákat hadijelvényekkel (például az egykori laktanyákban elhelyezett emlékeken), lovasszobrot (3. hv. huszárezred emlékműve), kürtjébe fújó katonát (Kiskundorozsmán), allegóriákat (a Háború kapuja a Dómban, szerb katonák emlékműve a Koszovszkaja devojka alakjával, a Klauzál Gábor Gimnázium emlékművén a Patrona Hungáriáé alakjával), haldokló katonát (szőregi temető), jelképes építményt allegorikus ábrázolásokkal (Hősök kapuja). Figyelemre érdemes tény, de nem egyedülálló egyetlen városon belül ilyen felfogásbeli, ízlésbeli és minőségbeli változatosság az emlékállításban. Felekezeti hovatartozás és társadalmi helyzet egyaránt meghatározták az emlékművek jellegét és jelképhasználatát, gyakran a felállítás helyét is. Jellemző, hogy az emléktáblák leginkább a templomokba kerültek (pl. Algyő, Tápé, Rókusi templom, Dóm), vagy gyakorta a laktanyákba (pl. Huszárlaktanya, Honvéd téri laktanya), közintézményekbe (Városháza, gimnáziumok). A város főbb terei már foglaltak voltak, így ez a tény a kollektív gyász kifejezésének szándéka mellett közrejátszhatott abban, hogy a nagyobb szabású világháborús emlékművek a szegedi temetőkbe kerültek. A 46-os gyalogezred emlékoszlopa a hősi helytállás történelmi példájának társítása miatt kerülhetett a 48-as idők tanúja, a szőregi csata emlékoszlopának társaságába a mai Aradi vértanuk terére. Ezt az emlékoszlopot 1930-ban a püspöki palota építése miatt bontották le és állították fel a Londoni körúti 46-os laktanya udvarán. A nagyvárosokban a nagyszabású emlékműtervekhez idő, pénz, bölcs megfontolás is kellett. Mire a megfelelő emlékállításra sor került, akkor már nem elsősorban a gyászra, a hősi áldozatra való emlékeztetés volt a legfontosabb szempont, hanem az irredentizmus állampolitikai rangra emelkedésével összhangban inkább a re vans kifejezése, a harcra buzdítás. A szegedi Hősök kapuja emlékmű tipikus példája ennek. Pálfy József polgármester javasolta 1936 tavaszán, hogy az épület kapja a Hősök kapuja elnevezést és legyen az első világháborúban elesett szegedi hősi halottak emlékhelye. A kultuszkormány is támogatta a tervet, 40.000 pengőt irányzott elő a nemes célra és így pályázatot írtak ki a kapu freskóira, amelyet Aba-Novák Vilmos nyert el. A pályázatot meghirdetők megszabták a freskók témáit, mely szerint azoknak a „háborús emlékezést", „a hősi halottak dicsőítését", valamint „Horthy Miklós Szegedről történt elindulását" kell ábrázolniuk.

23 Nem kíván különösebb magyarázatot a mű tematikájában rejlő nyilvánvaló politikai és agitatív szándék. Ezt nemcsak az emlékmű feliratai igazolják, - ideértve a freskók feliratszalagjait is - hanem az 1937. május 30-án tartott avatóünnepség szónokainak beszédrészletei is. Pálfy József polgármester: „ Az emlékmű helyéül azért nem választottuk megközelíthetetlen térségek temetői nyugalmát, mert az emlékezésből élet és erő sugárzik felénk és nem a halál, hanem az élet kapuját akartuk szimbolizálni, amelyen keresztül a Vezér, itt a szeri puszta közelségéből új honfoglalás útjára vezeti a hont. "

24 Hóman Bálint kultuszminiszter avatóbeszédének egy részlete is pontosan megvilágítja a freskókkal a köznek szánt üzenet lényegét: „Hálánkat rójuk le azok iránt, akik egykor a magyar vitéz23 Délmagyarország 1936. júl. 20. 24 Délmagyarország 1937. jún. 1. 102