A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Markos Gyöngyi: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Csongrád megyei emlékei a tárgykultúrában

att természetesen elsikkadt a hagyományozódásban érvényesülő variálódás folyamatának bemutatása és számos törvényszerűség megállapítása." Mindezekkel együtt a tanulmányok forrásértéke vitathatatlan, nélkülözhetetlen a későbbi kutatás számára. A 19. század végén, a 20. század elején, ha nem is ilyen tömeges formában, a forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó tárgyak gyűjtése is megfigyelhető. A magánszemélyeken kívül élen járt ebben a Kolozsvári Országos Történelmi Ereklye Múzeum, amely „Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján, a Mátyás király lovas szobrának leleplezési ünnepélyéhez kapcsolódóan, a még élő 1848-49-es katonák képeiből egy nagy kiállítást kívánt rendezni."

6

Felhívásuk eredményeképpen „Hódmezővásárhelyen Plohn József, a patrióta fotográfus személyében akadt vállalkozó az egykorúan díjazatlan feladatra" , s 154 katona hiteles arcképe maradt az utókorra. Nagy értéket képviselhettek a forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó tárgyak, alkotások. Erről tanúskodik pl. a hódmezővásárhelyi 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás, amelynek néprajzi részlegében két tárgy is volt kiállítva: egy tábori kávéfőző 1848-ból és egy fa legyező, amelyet Rónay Mihály alispán készített 1849ben az aradi várban

9

. A centenáriumi gyűjtéshez kapcsolódik Vajkai Aurél kutatómunkája. Ő a forradalom és szabadságharcnak a népművészetre gyakorolt hatását vizsgálta. Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából kiállítást rendeztünk a makói József Attila Múzeumban „Népélet 48-ban — 48 a népéletben" címmel. A kiállítás a Csongrád megyei múzeumok, a szentesi levéltár, a Néprajzi Múzeum kerámiagyűjteménye, az orosházi Szántó Kovács János Múzeum és néhány magángyűjtő anyagából állt össze. Kiállításunkat az alábbiak szerint készítettük el. Egyrészt szándékunkban állt bemutatni a múlt század közepének mindennapi tárgyait, amelyek között a forradalom és szabadságharc időszakában a magyar parasztság a Dél-Alföldön élt. Másrészt szerettük volna szemléltetni, hogyan maradt fönn a forradalom és a szabadságharc emléke, eszmeisége a parasztság hagyományában. Az anyaggyűjtés során derült ki, hogy viszonylag szép számmal található gyűjteményeinkben a forradalom és szabadságharc tárgyi emléke (kokárdák, zászlók, fegyverek, sapkák stb.). Ezért harmadik tematikai egységként ezeket állítottuk ki. A kiállítás rendezésére az ösztönzött, hogy fölmérjük: hogyan maradt meg a parasztság hagyományában a polgári átalakulást elősegítő forradalom és egy — tulajdonképpen vesztes — szabadságharc emléke. Nyomon követhetők-e a változások tudati vagy tárgyiasult formában? A kérdéssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a megfigyelések, vizsgálatok meglehetősen szűk területre korlátozódtak. A tárgyak egy része elkopott, eltört, el5 Dömötör Á., 1998.7-8. 6 Dömötör J., 1992. 170. 7 Szabad Gy., 1992.5. 8 Plohn J., 1992. 9 A Hódmező-vásárhelyi ipari és mezőgazdasági kiállítás útmutatója. Hódmezővásárhely, 1904. 250