Lőrinczy Gábor szerk.: Pusztaszertől Algyőig. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 2. (Szeged, 2010)

BALOGH Csilla - HEIPL Mónika: Szarmata temetőrészlet Balástya, Sóspál-halom mellett. Új adatok a Dél-Alföld árokkeretes szarmata temetőihez és a rendellenes temetkezéseihez

154 BALOGH Csilla - HEIPL Mónika (RégKut 2006, 160); Békéscsaba-Mokri, Gorka-tanya (RégKut 2004, 177; RégKut 2005, 185-186); Békésszentandrás-Kettőshalom (MRT 8, 1/17. lh.; RégKut 2003, 165); Csengele 12/16. M5 53. lh. (RégKut 2004, 204); Gyula-Siórét, Makkosi vízfolyás IV., 56. lh. (RégKut 1998, 150); Hódmezővásárhely-Kútvölgy (RégKut 2007, 229); Kiskundorozsma-Daruhalom II. (MÉSZÁROS-SÓSKÚTI 2006, 118); Kiskundorozsma-Daruhalom III. (RégKut 2005, 315-316); Kiskundorozsma-Hosszúhát (RégKut 2004, 284); Kiskundorozsma-Nagyszék II. (SZALONTAI-TÓTH 2003, 74, 13. kép); Kiskundorozsma-Subasa 26/78 lh. (BOZSIK 2003; KÜRTI 2005; RégKut 1999, 247-248; RégKut 2004, 286); Kistelek 27/2, M5 4. lh. (RégKut 2003, 240); Kistelek 27/71, M5 57. lh. (RégKut 2003, 240); Pinczéd II. temető/Veliki Atovi (PÁRDUCZ 1950, 74); Szeged-Kiskundorozsma, Tóth János dombja I. (RégKut 2003, 294); Szentes-Schweidel József utca (RégKut 2006, 283); Tázlár-Templomhegy (RégKut 2003,300-301). Figyelembe véve az újabb adatokat is valószínű, hogy az árokkeretes lelőhelyek területi elhelyezkedésének egyenetlensége csak részben magyarázható a kutatás hiányosságával és a lelőhelyek közöletlenségével. Ugyanakkor csak a Dél-Alföld vonatkozásában a lelőhelyek számának jelentős növekedése, közel megduplázódása a rítus általános elterjedtségét jelzi ezen a területen. A LELET ANY AG ÉRTÉKELÉSE A vizsgált temetőrészlet 5 sírjából csak a 22. és a 122. sír tartalmazott értékelhető leletanyagot, melyek a lábhoz helyezett, egy-egy edény kivételével ékszerek és a viselethez tartozó tárgyak. A két szarmata nő ékszerkészlete hasonló összetételű volt: fülbevalót, gyöngyöket és karperecet viseltek. A sírokban lévő fülbevalókat mindketten egyesével, a jobb oldalon hordták. A 122. sírban tekercselt végű fülbevaló volt. A típus kisebb példányai, a 1,5-2 cm átmérőjű darabok a Kr. u. 2. század közepétől kerültek divatba, míg a nagyobbak, a 3^4 cm-es darabok a Kr. u. 3. századtól terjedtek el (VADAY 1989, 45-46). A mi példányunk mérete alapján inkább már az utóbbi csoporthoz tartozik. A 22. sírban egy tordírozott bronz huzalból hajlított fülbevalótöredék került csak elő. Tordírozott huzalból többségében torqueseket ismerünk, karperecként csak ritkábban (pl. Nagykörü-Marsó Péter tanya (PÁRDUCZ 1941, XXII. T. 15; VADAY 1989, 259. Taf. 74. 12); Jászberény-Csegelapos (VADAY 1989, 236-237. Taf. 21. 9), fülbevalóként pedig csak egészen ritkán fordul elő. Ilyen a Törökszentmiklós-Surján, Újtelep, Kis-Büdös-ér part 9. sírból származó, hurkos-kampós záródású bronz fülbevaló (VADAY 1989, 289, Taf. 148. l). Talán ehhez lehetett hasonló a Sóspál-halmi 22. sírból előkerült, töredékes darab is. Mindkét nő a nyakában vegyes gyöngyökből álló nyakláncot viselt. A nyomott gömb és lecsapott sarkú hasáb alakú üveggyöngyök mellett a 22. sírban borostyán-, a 122. sírban korallgyöngyök voltak. A nyomott gömb alakú gyöngyök, akárcsak a korallgyöngyök a Kr. u. 1. századtól a Kr. u. 4. századig kedveltek voltak (DINNYÉS 1980, 201), a sokszögű üveggyöngyök divatjának virágkora a Kr. u. 2-3. század volt (PÁRDUCZ 1950, 51; VADAY 1981, 8), de a késő szarmata időszakban is gyakoriak. A 22. sír korong és henger alakú borostyángyöngyei is a késő szarmata időszak felé mutatnak. A két sírban egyforma karperecviselet fordult elő: a nők jobb karján bronz-, a balon vas karperecük volt. Ez a fajta aszimmetria nagyon gyakori a szarmata női temetkezések között (KULCSÁR 1998, 55). A 122. sírból való, egyszerű bronz huzalkarperec pontosabb keltezésre nem alkalmas, a Kr. u. 1^4. században végig előfordul, a szarmata anyagban a leggyakoribb karperectípust képviseli. A 22. sírban szélesre kalapált végű karperecpár volt, mindkettőt a jobb karon viselte tulajdonosa. A típus a Kr. u. 2. században tűnt fel és a 3. századi leletkörnyezetben is előfordul (VADAY 1989,51). A poncolt díszes példányunknak jó párhuzamai ismertek — a teljesség igénye nélkül — pl. Kiskundorozsma-Subasa 26/78. lh. 21. (BOZSIK 2003, 6. kép 3^1); Klárafalva B. 23. (PÁRDUCZ 1950, LII. t. 1-2); Orosházi-tanyák 17. (NAGY 2005, 13. kép 1-2); Szolnok-Szandaszőlős, Netovább csárda 1. (VADAY 1989, 268, Taf. 93. 3) sírból és Törökszentmiklós-Surján, Újtelepről (VADAY 1989, 284, Taf. 135. l). Előfordulásuk alapján úgy látszik, hogy ez a karperectípus első sorban a szarmata szállásterület középső részén, főként a Dél-Alföldön terjedt el. Az ékszerek közé is sorolható, de funkcionális szereppel is bírt a 22. sírban a mellkas bal oldalán talált ezüst fibula. A rossz minőségű ezüstből készült kis fibula a T-alakú fibulák (PATEK 1942, L/3) barbár utánzata. A T-alakú fibulák a Kr. u. 2. század második fele - 3. század eleje előtt nem terjedt el a szarmaták körében (VADAY 1989, 79), így a 22. sírban lévő utánzat csak későbbre keltezhető. A 122. sírban nyugvó nő ruhájának alja több sorba rendezett, vegyes gyöngyökkel volt kivarrva, a díszítésük rendszerét azonban nem sikerült rekonstruálni. A láb környéki gyöngyök a legelterjedtebb és leggyakoribb lelettípusok közé sorolhatók a szarmaták leletanyagában, s lényegében etnikumjelző szerepet is tulajdoníthatunk neki, hiszen a ruha1