Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Juhász Antal: A szeged-felsőtanyai Imre család a 19-20. században
juhász Antal A szeged-felsőtanyai Imre család a 19-20. században Összegezés. Következtetések. A 18. század első felében élt Imre Adalberttól a 20. század végéig a család nyolc nemzedéke élt a szegedi felsőtanyákon. A keresztelési, esketési és halotti anyakönyvekből a fenn említetteknél több leszármazottról tudunk, de nem törekedtem a családfa teljes bemutatására. A kiterjedt családnak azokat az ágait jellemeztem, melyekről a közelmúltban és napjainkban élő leszármazottak ismereteket nyújtottak. Az 1818 és 1896 között élt Imre Antal az első, akinek a családjáról, gazdaságáról jó ismereteink vannak. 6 épített szélmalmot és olajütőt, Őszeszéken évekig tanyai kapitányi tisztséget töltött be, és gazdaságát az 1850-es években érdemesnek tartották a nevezetes tanyák között említeni. Több száz holdas birtokát négy élő gyermeke örökölte. Ferenc fia (1844-1914) nagygazdaként folytatta a gazdálkodást, majd utódai közül János (1871-1928) vitte tovább a gazdaságot apjához, nagyapjához hasonló szinten. A gazdaság alapját képező föld megtartását, némelykor a birtok növelését az tette lehetővé, hogy mindhárman hasonló vagyonú gazdacsaládból házasodtak. Imre Antal a Vékes családból, Ferenc a száz hold fölötti Fogas családból, 1900-ban János a szintén tehetős Veszelka famíliából. A feleség jussa növelte a leszármazottak gazdasági lehetőségeit is. Imre Ferenc családja Piros lányuk házassága révén rokonságba került a 19-20. század fordulóján legmódosabb környékbeli famíliával, a Kordás családdal is. Néhány visszaemlékezés és az anyakönyvek tanúsítják, hogy az Imrék és a Veszelkák komák lettek már a 19. század elején. Gyakori tapasztalat, hogy a komaság némelykor a testvérségnél is szorosabb kapcsolatot hozott a családok között. Házasságkötés révén gyakorta bővült új tanyával a módos birtokosok tanyai gazdasága. A még üres tanyát kiadták házatlan szegényparasztnak, ami tartós munkaadó-munkavállaló kapcsolatot létesített gazda és munkása között. Az 1700-1800-as években igen nagy a csecsemő- és gyermekhalandóság, több családban elérte az 50%-ot. A 20. század első évtizedeitől ez a halandóság csökkent, ugyanakkor kevesebb gyermek született mint korábban. A nagyobb gazdaságokban az 1930-40-es években is élt a külterjes szántóföldi kultúrákra és istállózó, részben legeltető állattenyésztésre alapozott gazdálkodás. Jellemző, hogy a gazdák elsőrendű igavonó állata az ökör volt. Nagygazdák 10-12, többen 16-18 ökröt is tartottak. A hízott ökröket vásárban és szegedi nagyvágóknál értékesítették. A gazdák j övedelme elsősorban állattenyésztésből: szarvasmarha- és juhtartásból, csikónevelésből, baromfi-tenyésztésből származott. Olyan nagygazdák, aki 30-50 holdon is termeltek gabonát, rendszeres trágyázással, jó termésű esztendőkben számottevő mennyiségű rozst értékesítettek a homokföldekről is. Az 1770-1780-as évektől Felsőtanyán is terjedt a homoki szőlőtelepítés. Sajátos, hogy Felsőtanyán kevesebb és kisebb területű szőlőhegy létesült mint Alsótanyán, viszont valamivel hamarabb telepítettek pár száz négyszögöl szőlőt a tanya mellett (Juhász 1989). Meglehet, hogy ez elsősorban a különböző talajviszonyokkal függ össze. Felsőtanyán úri birtokosok: a Szilber, Benke, Aigner család stb. jártak élen a szőlőtelepítésben. Monokultúrás: szőlő és gyümölcstermelő, dohánytermelő gazdaságok nem alakultak ki, jóllehet a természetföldrajzi viszonyok (pl. a talajadottságok) kedvezőbbek voltak arra, mint a külterjes szántóföldi kultúrákra. A termelőszövetkezetek erőltetett megszervezése derékba törte a mezőgazdaságból élő családok gazdálkodását. Már előtte a beszolgáltatási kötelezettség, az ún. kuláklista bevezetése alapjaiban rendítette meg főleg a gazdaréteg anyagi létét (Nagy 2013). Az Imre család alkalmazkodott a körülményekhez, átélte ezt az időszakot. Éltek azzal, amit az egy holdas háztáji föld, a téesztől bérelt kis legelő és kaszáló lehetővé tett. A család középkorú és fiatal nemzedéke az utóbbi évtizedekben két út közül választhatott: 1) a rendszerváltozás után kárpótlási jegyeket felhasználva földet igényelt vissza, illetve vásárolt, és ott igyekezett jövedelmezően gazdálkodni. Balástyán erre a fóliasátrakban kibontakozó növénytermesztés adott jó mintát. Kezdetei 362
