A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
NÉPRAJZ - Pugel Nóra: „Elvisz a Szent Mihály lova...”. Régi és új szállítóeszközök a temetőkben
Purgel Nóra „Elvisz a Szent Mihály lova...'' Régi és új szállítóeszközök a temetőkben vitték a temetőbe" koporsót. (Juhász 1987, 334] A településeken közismert emberek voltak a koporsósok, előfordult, hogy ragadványneveik is kialakultak foglalkozásuk miatt. Például a faluban a koporsókatárusító asszonyt is Koporsós Julcsának hívták a foglalkozása miatt. Szegváron körülbelül az 1940-es évektől dolgozott temetkezési vállalkozóként Erdei József és neje. Csanytelekről költöztek a faluba, kezdetben a mai Rozmaring utca elején, majd a Dózsa György utcában volt a lakásuk és az üzletük. Mindenki ismerte őket, hiszen előbb-utóbb minden család kapcsolatba került velük. Az államosítás előtt Erdei József készítette a koporsókat, majd a Csongrád megyei állami temetkezési vállalat hozatta azokat a megye minden településére. Néhányan még emlékeznek rá, milyen zaj volt a ravatalozóban, amikor a koporsó lezárásakor a szögeket kalapálta. Az Erdei házaspár udvarán állt az akkoriban használt állami tulajdonú halottaskocsi is, amely egyesek szerint szépen faragott és üveges, mások szerint üveg nélküli volt. Tarjányi Illés (1901-1943] és felesége szintén készítette és árulta a koporsókat. Egyik adatközlőm tisztán emlékszik, hogy a nagyapja halálakor, 1941-ben a felesége fekete fényes anyaggal vonta körbe a szobát, amikor a hozzátartozók a ravatalra készültek. A koporsó mellé, mindkét oldalra cserepes pálmát helyezett. A családi házban történő felravatalozás az 1950-es években még általános volt, majd csak az 1960-as évek folyamán terjedt el a gyakorlatban a temetői épületben végzett ravatalozás. Ezt a gyakorlatot az egészségügyi rendeletek gyorsították. Egy mindszenti vállalkozó is szeretett volna Szegváron dolgozni, de valószínűleg nem volt elég megbízása, ezért távozott a faluból. Egyik adatközlőm emlékeiben él, hogy édesapját kérte meg, ajánlja, sugalmazza beteg és idős szomszédjának a mindszenti vállalkozó szolgálatait. Ezt dühösen visszautasította az édesapa, hiszen nem tartotta megfelelőnek az ajánlatot. Elszaladtak „Szent Mihály lovai" A szegvári, régmúltat idéző halottaskocsi mondhatni, hogy egyedülálló a környéken. A szentesi esperesség kerületében egyik plébánia vagy település sem tudott hasonló eszközről számot adni. Kocsi bérlésre nemcsak manapság van, hanem régen is volt lehetőség. Szeged környékén, Öttömösön is használtak ilyen gyászhintót, bár azt Pusztamérgesről bérelték, akik meg tudták fizetni. Az ilyen temetés már díszesnek számított a faluban. Apátfalván a „temetési menet élén a keresztet, utána a nagy fekete lobogót, a fejfát vitték; őket követték a pap, a kántor és a mi- nistránsok; ezután következett a gyászkocsi, amelyet szintén Makóról hozattak a szülők.” (Tóth 2000,137-138) Szegváron emberemlékezet óta van halottas kocsi, kisebb megszakításokkal. A ma is használatos, a Szent Mihály lovához hasonlóan műtárgy értékű halottas kocsi 1977-ben került Szegvárra. Abban az évben, februárban tört ösz- sze az előző, mikor egy idős asszonyt temettek, akinek az unokája intézte a temetés teendőit. Elment az Erdei házaspárhoz, hogy megbízza őket a temetés előkészítésével. Tél volt, a halottas kocsis azt mondta, hogy nem tud bemenni a földes utcába, a járművek által összevágott, jeges út miatt. Aztán csak rábeszélték a kocsist, hogy jöjjön el a házhoz, a Széchenyi utcába, és onnan vigye ki a koporsót a ravatalozóba.2 Egy február délelőtt volt a gyászmise, majd a temetőhöz vezető főutcán igyekeztek a szertartásra a családtagok, ismerősök, falubeliek, a halottas kocsi előtt pár száz méterrel. A temetést intéző unoka elöl haladt, igyekezett, az elsők között érjen ki a ravatalozóhoz. Menet közben szóltak neki és a körülötte állóknak, hogy a kocsis, Pataki András „elszalajtotta a lovakat".3 A kocsi nekiment a villanyoszlopnak és felborult. A kezdeti 2 (Az 1980-as évek első feléig úgy történt a koporsó kiszállítása, hogy a család gyalogos, esetleg autós menetben kísérte ki a koporsót vivő gyászkocsit a temetőbe. Manapság már csak a mélyen vallásos családok folytatják ezt a hagyományt, de több helyen együtt indul a rokonság az elhunyt családi házától a temetői szertartásra.] 3 Szeri Sándor, egykori kocsis elmondása szerint a mai Szentesi utca és Deák Ferenc utca sarkán történt a borulás. 263
