A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Történelem - Orbán Imre: Makó római katolikus temetői a 18–19. században

nak, midőn szüleiknek, hítvestársaiknak, gyermekeiknek vagy más atyafiaiknak a temetését kísérik, mint akik elvesztettek minden reményt, sírásra és nyílt jajveszékelésre fakadjanak. Ezért megparancsoljuk, hogy a plébános által ismételten vésessék a hívek elméjébe, mennyire szent és üdvözítő' gondolat a megholtakért könyörögni, hogy azok bűneiktől megszabaduljanak, és emezek pedig fájdalmukban mértéket tartsanak, s inkább az isteni rendelkezésben megnyugvó akarattal, Istenhez forduló bőséges könyörgések által a megholtaknak örök nyugodalmat kérjenek." Kissé később, a szintén népi vonásokat őrző, az elhunyttól búcsút vevő éneklések kapcsán szól: „Nehogy a temetés alkalmával a kántor az említett búcsúénekek helyett önkényesen kijelölt éneklésekkel (a híveket) megterhelhesse... ezért a plébános lelkére kötjük, hogy az efajta éneklések ne legyenek túl hosszúak vagy ízléstelenek, és ezeknek még előzetesen nézzen utána. Egyről pedig még gondoskodjon; a temetési menet alkalmával a „Miserere" zsoltár ne latinul, hanem magyarul énekeltessék és a temetést kísérő hívek által a rózsafüzér ájtatosan mondassék." Az elhunyttól való búcsúzás lényeges eleme volt a lélekharang megszólaltatása. Egyházközségünknek a kezdeti időktől volt olyan harangja, mely a haldoklókért és megholtakért szokott szólni. A legkorábbit, melyről biztos adatunk van, 1717-ben öntötte egy ismeretlen mester. Ezt Nádasdy László püspök a Boldogságos Szűz Mária és Szent József tiszteletére áldotta meg.

43 Mind az 1835-ös, mind az 1859-es kanonika vizitáció jó állapotúnak írja le. Még 1902-ben is minden sérülés nélkül megvolt, mikor is Kristóffy János plébános az Adriai Biztosító Társulatnál a többi haranggal együtt biztosíttatta.

44 Az első világháború alatti 1917-es rekvirálásoknak eshetett áldozatul. A temetés utáni idők lényeges eleme volt az évfordulós halotti misék bemutatása. Ezt többnyire a családtagok kezdeményezték, de a gazdagabbak közül számosan tettek saját, vagy övéik lelkiüdvéért különböző misealapítványokat. Erre 1807-től már vannak adataink. Az ilyen tárgyú érvényes rendelkezések száma 1835-ben 11 volt.

45 A misemondásra készpénzt, esetleg valamely javak eladásából befolyó összeget hagytak. Rendelkezéseiket általában magyarul, ritkábban latinul fogalmazták. (V. melléklet) Ezeket a halotti gyászmiséket nagyrészt már a plébániatemplomban mondatták. Az itt megtartott szertartások közül néhány jelentőségénél fogva kiemelkedik. A már említett és érdemei folytán méltán példaadó pap, Makra Imre által 1860. április 23-án, az elnyomás idején „gróf Széchenyi Istvánnak, a nagy hazafinak a lelki üdvéért nemcsak a helybeli, hanem a környék különböző hitvallású és felekezetű lakosainak igen nagy sokasága előtt a legnagyobb ünnepélyességgel mise tartatott."

46 Henny Sebestyén plébános úr idejében pedig ugyancsak misét mondtak az 1848-as forradalom ötvenéves évfordulóján, 1898. március 15-én és ünnepélyes rekviemet az aradi vértanúk mártíromságának félszázados emléknapján, 1899. október 6-án.

47 Egy korábbi (1870), de a vértanúk emlékére tartott gyászmiséről a „Maros" с helyi újság a következőképpen számolt be: „Október 6-án, az aradi 13 vértanuk 43 Az 1835-ös egyházlátogatási jegyzőkönyv 2.1. s az 1859-es egyházlátogatási jegyzőkönyv 2.1. 44 A „Cs. kir. szabadalmazott Adriai Biztosító Társulat" nem hitelesített szerződése 1902-ből (Sípos István tulajdona). Ebben a harang következő adatai találhatók: alsó kerülete 150,8 cm, belső magassága 34,5 cm, súlya 56 kg, anyagának vastagsága 31 mm, értéke 146 korona. 45 Az iratok vonatkozó részeinek másolata a Szent István plébánia levéltárában maradt fönn, az 1835-ös egyházlátogatási jegyzőkönyvhöz csatolva 37—42.1. 46 Lásd a 11. sz. jegyzetet. 47 Az 1894-tŐl vezetett újabb „História Domus". 377