A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Művelődéstörténet - Lengyel András: A szegedi Prometheus nyomda (1926–1935)

elképzelésekkel teli érdekes egyéniség a gyakorlati tevékenységben hamar kifulladt, mégis ő volt az, aki a még kevesebb gyakorlati érzékkel rendelkező fiatalok írásait a nyilvánosság elé vitte."

7 Nélküle a Koroknay nyomda kiadói tevékenysége nem indulhatott volna el. Kraszna 1923 januárjában még ott volt a Koroknay kiadásában meginduló legújabb folyóirat, a Csönd munkatársai között (olyanok társaságában, pl. mint Szomory Dezső, Móra Ferenc, Terescsényi György, Szép Ernő, Laczkó Géza, Babits Mihály, Kárpáti Aurél és József Attila), de ezt már nem ő szerkesztette. Hamarosan ugyanis Olaszországba ment.

8 1923 és 1925 vége között, kisebb megszakításokkal, kint élt. Ismerkedett az országgal, egy nagy civilizáció továbbélő emlékeivel — s természetesen tanult : a padovai egyetemen több szemesztert is hallgatott. Ezzel azonban, bár olaszországi útja előtt „a Világgal megállapodott cikkek és interjúk küldésére", némileg kikapcsolódott a hazai szellemi életből. Sajnos ekkori — érdeklődése, műveltsége megalapozása szempontjából alighanem döntő — éveiről keveset tudunk. Annyi csak a bizonyos, olaszországi éveiben kétszer is hazajött, s mindkét alkalommal rövidebb időt Budapesten, illetve Szegeden töltött. S az is dokumentálható, barátságot kötött Aba-Novák Vilmossal, aki 1924-ben rézkarc-portrét készített róla. A fiatal André Kertésznek pedig fönnmaradt egy olyan, ugyancsak ez időből, 1923-ból vagy 1924-ből való fotója, amely a sakkozó Aba-Novákot és Krasznát együtt ábrázolja a festő zugligeti otthonában.

9 Harmadik olaszországi tartózkodása végefelé súlyosan megbetegedett, s így 1925 végén végleg hazatért. ,,Amikor [...] harmadszor érkezett vissza Olaszországból — írja erről az időről özvegye —, elhatározta, márcsak betegsége miatt is, hogy itthon marad és valami komoly létalapot teremt, most már kettőnk számára."

10 Ötletei megint bőven voltak, de realizálásuk nem bizonyult könnyűnek. Előbb, ideiglenes jelleggel, képkiállítások rendezésével és festményeladással foglalkozott. Egy, e tevékenységének reklámot adni igyekvő hírlapi kommüniké rögzíti is ebbeli ténykedését.

11 Közben azonban többre, nagyobbra tört : irodalmi ambícióinak is teret keresve könyvkiadót akart csinálni. Pénz nélkül, minden különösebb támogatás nélkül fogott hozzá, de valahogy elindult. 1926-ban egymás után négy könyvet is kiadott. Előbb saját Gond és lyra című (verseket, aforizmákat és esszéket tartalmazó) „breviáriuma", majd Az új humanizmus с esszékötete, 1926 nyarán pedig A magyar maszlag és az idegen áfium című, politikai kérdéseket tárgyaló, de minduntalan metafizikába csúszó értekezése jelent meg. (Ezekből egy érdekes, önmagát, helyét kereső, belső vívódásoktól sem mentes intellektus bontakozik ki, aki jelentékeny műveltséganyagot tudott mozgatni; de már látszik, tehetsége nem költői természetű.) Negyedikként régi barátja, Rózsa Imre verskötetét (Szökőkút) adta ki. E könyveken kiadóként már a Prometheus név szerepel, Krasznának ez a önmagát, lobogását, benső elszántságát kifejező klasszikus reminesszenciája. A névadó Prometheus ugyanis, mint az ismeretes, a görög mitológiának az az alakja volt, aki — Zeusszal is szembeszállva — az emberi nem boldogítására lelopta a tüzet az Olymposról. Sőt Aischylos drámájának (A leláncolt Prometheus) Prometheus-interpretációja egyenesen azt a hőst teremtette meg, aki — a Révai Lexikon szócikkét idézve — „védelmébe veszi az emberiséget, 7 Rózsa Imre emlékezése. In: M. PÁSZTOR JÓZSEF szerk. 1976. 53. 8 Vö. KRASZNA K. JÓZSEFNÉ emlékező följegyzései, 1987. dec. 10—20., 1989. szept. 14. 9 A két kép Kraszna K. Józsefné tulajdonában. Másolatukat tőle kaptam meg. 10 KRASZNA K. JÓZSEFNÉ emlékező följegyzése, 1987. dec. 10—20. 11 Kraszna József Délmagyarország, 1925. okt. 31. 7., Ua. 1925. nov. 1. 8. 483