A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán. Műgyűjtés Szegeden II.

és bronzszobor került bemutatásra. A szenvtelen, száraz akadémikus plasztika uralmát, ha Teles Ede és Szentgyörgyi István nem is tudták oly erőteljes módon megtörni, mint Medgyessy és Pásztor, azonban — itt is tapasztalható volt, hogy — finoman átérzett emberábrázolásaikkal, Ők is egyengették a korszerűbb szobrászat felé vezető' utat. Az „École de Paris" követőinek hazai csoportjából kimagasló Rippl-Rónai József egy dekorativen megfestett somogyi tájjal és egy öregasszonyt megörökítő művel volt képviselve ezen a tárlaton. A modern francia piktúra befolyását mutatja: Vaszary János Botra támaszkodó férfi-je, Márjfy Ödön budai tájábrázolása, és Csinszka a szobában с képei, továbbá Czóbel Béla három alkotása, melyek közül kettő figurális kompozíció, a harmadik pompás virágcsendélet. A két világháború közötti festészetünk sokrétűségét, illetve ellentétes pólusait több érdekes mű tükrözte. Derkovits Gyula itt szerepelt korai — 1920-ban készült — Hazafelé (Család) с megrendítő ábrázolásán expresszíven fejezi ki az ember kiszolgáltatottságát, s azt a forradalmi erejű töltést, amely önmagából és alakjaiból árad. Szocialista piktúránk hagyományait érezzük a fasizmus elől korai halálba menekült Cserepes István, munkásból lett művész alkotásaiban is, akitől egy tájkép volt kiállítva. A hivatalos művészetpolitika támogatását élvező ún. Római Iskola tagjai közé tartozó Aba-Novák Vilmos és Molnár C. Pál-tó\ biblikus, illetve valós természeti élményt nyújtó tájrészleteket láthattunk. A posztnagybányai csoporthoz köthető Berény Róbert két művével, egy csendélettel s tájképpel szerepelt. A lírikus alkatú Szőnyi István, a nálánál senkitől szebben és töbszőr megfestett Dunakanyar-on kívül, egy zebegényi malmot örökített meg. Bernáth Aurél tekintélyes méretű Festőnő с megragadó alkotása tette teljesebbé a Gresham-csoport itt képviselt tagjainak műveit. A Szinyei-nagybányai örökség kamatoztatói közé tartozik : a mozgékony ecsetjárású Basch Andor, a Hollósy tanítvány Nagy Ernő és a Tihanyt ábrázoló Vass Elemér. Továbbá Boldizsár István, aki mint a Kováts-család régi barátja, a legtöbb képpel — Majsai táj, A gyűjtő udvara, Zsuzsa— szerepelt. Vele, mármint a múltból-a mába áthajló munkásságú művészgeneráció érdemes tagjával voltaképpen a jelenben járunk. Éppúgy, mint a kimagasló szobrász-mestereink között említendő Pátzay Pál és Vilt Tiborral. Pátzaynak a szegedi ihletésből született, s immár közismertté vált Kenyérszegő-jében gyönyörködhettünk. Vilt pedig egy akt-szobrával képviselte modern törekvésű plasztikánkat. A festészet vonalán Konecsni György és Bényi László eltérő témájú és pikturális felfogású képei sejtették mai festészetünk sokrétűségét.

21 A múzeumok és a tömegek egyre szélesülő hazai kapcsolatáról nyilvánosságra került az a feltűnő — s tegyük hozzá örömteljes — közlemény, mely szerint a múzeumlátogatók számát tekintve Magyarország világviszonylatban is az elsők között áll. Ebben a vonatkozásban nem jelentéktelen szerepet tölt be Tisza-parti városunk sem, mert hivatalos felmérések szerint az országban a legtöbb tárlatot Szegeden rendezik. Ez a tény nyilvánvalóan a művészetkedvelő emberek kiemelkedően magas, s egyre növekedő számával is együtt jár. S korántsem szánjuk dicsekvésnek, ha azzal folytatjuk, hogy az ún. „vidéki magánképtárak" nagy nyilvánosság előtti bemutatása — a budapesti napisajtó és szaklapok szerint is elismerve — Szegeden kezdődött meg Tandi Lajos: A műgyűjtés dicsérete (Dr. Kováts László gyűjteményéről). Délm. 1974. ápr. 2. 335