A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Klima László: A finnugor rokonság megítélése az őstörténeti tudományokban
got. 1 A politikai hátsószándék keresése a közvéleményben napjainkig él, habár a II. világháború után jódarabig csak a külföldi magyar sajtóban kapott teret. Az utóbbi pár évben azonban változott a helyzet. Ezt egy Kiszely Istvántól vett idézettel lehet jelezni: „... a milleniumi mámorban úszó országnak illendőbb volt egy európai országgal Finnországgal - tartani a rokonságot, mint egy ázsiai - netán belső-ázsiai eredettel hivalkodni." 2 Én azonban úgy gondolom, hogy a finnugor rokonsággal szembeni fenntartásainkat nem lehet úgy feloldani, ha politikai síkra tereljük a kérdést. Az ellenérzések valós alapjául szolgál az a tény, hogy egy nem nyelvész kívülálló, de különösen egy régész számára a magyar nép finnugor rokonságára utaló jegyek igen csekély számúak. Ezért meg kell próbálnunk körüljárni azt, hogy mit is jelent a finnugor rokonság a magyarság történetében. Már az első viták idején is leírtak olyan véleményt, amely jó kiindulási alapot nyújt a számunkra. Pázmándi Horvát Endre jelentette meg a Tudományos Gyűjteményben „A' Magyar Nemzet nem finn származatú" című cikkét. Ebből idézek most: „... finni származásunk legderékebb támaszának tartják a finn és a magyar nyelv között észrevett hasonlóságot. Legyen úgy! Nincs is éppen tagadva ez a hasonlóság, sőtt némünémü rokonság is a két nyelv között, de nem akkora, nem olly rokonság, hogy belőle a' nemzeti atyafiság, az egymástól való származás, az ultima origó következnék." És éppen ez az, amire föl szeretném hívni a figyelmet, a nyelvrokonság és a „nemzeti atyafiság" közti különbségre. A két fogalom között nem éreztek különbséget a finnugor nyelvrokonság kutatói, de nem sötét, hátsó politikai céljaik miatt, hanem tudományos meggyőződésükből eredően. Számukra egyértelmű volt, hogy rokon nyelveket csak rokon népek beszélhetnek. 3 A „nemzeti atyafiság" egyik tényezője antropológiai probléma. Rokonai vagyunk-e a ma élő finnugor népeknek? Kívülállóként elfogadjuk az antropológusok állítását, hogy a honfoglaló magyarság jelentős részénél kimutathatók a finnugor kapcsolat jegyei. Minket viszont abbeli minőségünkben, hogy ezen konferencia résztvevői vagyunk, leginkább a „nemzeti atyafiság" azon tényezője érdekel, hogy a Kárpát-medencébe érkezett elődeink kultúrájában mennyire volt jelen a finnugor rokonság. És éppen az a mi kételkedésünk alapja, hogy saját tudományunk eredményeivel nem tudjuk alátámasztani azt, amiben hinni szeretnénk - a finnugor rokonságot. A honfoglaló magyarság anyagi kultúrájában ugyanis nem találjuk a finnugor eredetű elemeket. Vannak olyan régészeti leletek a honfoglalás korából, amelyek pontos mását, vagy hozzájuk nagyon hasonló darabokat találtak más finnugor népeknél. Mordvin hasonmását ismerjük a karancslapujtői veretes övnek, tarsolylemez és tarsolylemez töredékek, gömbsorcsüngős fülbevalók, szablyák, szaltovói típusú fejszék, gyűrűk szintén a mordvinoktól ismertek, valamint a cseremiszektől. 4 Ezek az általános lovasnomád kul1 A Virág Benedektől, Jókai Mórtól, Orczy Lőrinctől és a később említésre kerülő Pázmándi Horvát Endrétől vett idézetek mind Domokos Péter Szkitiától Lappóniáig с kéziratából valók, amelynek használatát ezúton is szeretném megköszönni. (A mű előadásom elhangzása óta megjelent: Domokos Péter 1990.) 2 Kiszely István 1986. 6. 3 Ezzel a témával részletesen foglalkoztam egy korábbi előadásomban. Klima László 1990. 4 Arhipov, G. A. 1973., Dienes István 1964.18-40., Erdélyi István 1961. 95-99., Matyerialnaja Kultúra... 1969. 532 4
