A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szűcs Judit: A társadalmi rétegződés és a táplálkozás összefüggése Szentesen

Kiss Lajos 1981 A szegény emberek élete. I., II. Kovács Imre 1947 Néma forradalom. Losonczi Ágnes 1977 Életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben. Budapest Manga János 1968 Magyar dudák — magyar dudások a XIX—

XX. században. Népi társadalom — Népi kultúra. Budapest Márkus István 1979 Nagykőrös. Budapest Magyar Statisztikai Közlemények 1934 Az 1930. évi népszámlálás II. Bp. 172. Morvay Judit 1965 Táplálkozás. Orosháza néprajza. Szerk.: Nagy Gyula. Orosháza, 400—427. Magyar Néprajzi Lexikon 1977 I. 1980 III. Papp Imre 1955 Tanyai ember élete Szentes tanyavilágában. Kézirat Polgármesteri jelentések 1901—1912 Szentes Sima László 1914 Szentes város története. Szentes Szentes 1928 Szerk.: Nagy Imre. Szentes Szigeti György 1971 Táplálkozás. Tápé története és néprajza. Szerk. : Juhász Antal. Tápé. 503—525. Szűcs Judit 1977 Házi kenyérsütés — kenyérsütögető asszonyok — kisipari kenyérsütés. Kézirat 1981 Tanya és város kapcsolata az ünnepek tükrében. Előadásként hangzott el a Néprajzi Társaság 1981. évi vándorgyűlésén. 1982 A szentesi iparosok és parasztok társadalmi kapcsolatai a XX. század első felében. 53— 55. Honismeret. 6. Tálasi István 1977 Kiskunság. Budapest DER ZUSAMMENHANG ZWISCHEN SOZIALER STRUKTUR UND ERNÄHRUNG IN SZENTES Judit Szűcs Die sozialen Unterschiede im Bauerntum der Stadt Szentes, einem Marktflecken im Alföld, spiegeln sich auch in der Menge der zur Ernährung dienenden Rohstoffe, ihren Verhältnissen, in der Zubereitungsart der Speisen und den Umständen, unter denen die Mahlzeiten gehalten wurden, wieder. Die Ernährung der Klein-, Mittel-und Großbauern war sich ähnlich. Größere Unterschiede gab es bei Festmahlen und hier vor allem zwischen dem Landproletariat und wohlsituerten Bauern, den Mittel- und Großbauern. Während bei ersteren ein als Eintopf gereichter Paprikasch oder eine ergiebeige Suppe üblich war, war man sonst ein Festessen in zwei Gängen, dazu Wein und als Nachtisch Kuchen gewohnt. Die Kost des Landproletariats war auch mit ihren Arbeitsverhältnissen in Beziehung: Grundlage für die Ernährung der Erdarbeiter (kubikusok) waren die zu Hause zu besorgenden, leicht zu transportierenden Nahrungsmittel wie Speck, Graupen und Brot ; die für kurze Zeit intensiv arbeitenden Dachdecker mußten täglich fünfmal mit kalorienreicher Nahrung versorgt werden. Mittelbauern, die mit den Knechten zusammen arbeiteten oder Großbauern ließen nicht getrennt kochen, sondern speisten höchstens getrennt. 178