A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Régészet és határterületei - Vörös Gabriella: V. századi leletek a kiskundorozsmai Kenyérváró dombról
körben elterjedt, kedvelt ékszerek voltak 20 . Távolabbi kapcsolataik a Fekete-tengerig mutatnak 21 , de Kárpát-medencei példányok nagy száma mögött a kutatás inkább helyi (pl. pannóniai) fémműhelyeket sejt 22 . Bóna István véleménye szerint ez az ékszertípus az oktaéderfejű tűből alakult ki, így egyértelműen római eredetre vezethető vissza 23 . A dunántúli későrómai temetők sírjain kívül 24 a provincia területére különböző időpontokban betelepült barbárok temetkezéseiben is megtaláljuk 25 . Az Alföldről kevés példányt ismerünk: a Csongrád—Kenderföldek 34. sírjából, oldalaiban fehér üvegbetéttel 26 , a Csongrád—Kettőshalmi dűlőből, ahol ismeretlen körülmények között került elő egy pár fülbevaló, végein tömör fejjel 27 , a Mohács mellett feltárt néhány sír közül az 5. gyermeksír melléklete volt egy pár oktaéder végű bronz fülbevaló 28 , valamint Szentes—Kökényzug lelőhellyel ismerünk egy példányt, mely ezüstből készült, kerek almandin betétekkel 29 . A tömör fülbevalók elsősorban az V. század elejére jellemzőek, de miképpen az Intercisában előkerült kislány sírja bizonyítja, ez a típus a század közepéig használatban maradt. Pontosabb korhatározásra tehát nem ad lehetőséget 30 . A piperekészlet (IV. t.) párhuzamainak összegyűjtése közben derült ki, hogy szinte mindegyik egyedi darab és külön típust képvisel. Nemcsak anyaguk, díszítésük különböző, hanem méretük, az egyes kis eszközök formája és száma is. A piperekészletek általában három vagy két darabból állnak: csipesz, kanál és hegyes végű kis „piszkáló". Egyedüli kivétel a bácsordasi lelet, ahol két kanál, egy csipesz és egy negyedik eszköz is szerepel, de funkcióját nem ismerjük, mert csak a nyele maradt meg 31 . Három részből áll és ilyen módon párhuzamként értékelhető a gávai 32 , a Szentes-Nagyhegy 64. sírjából származó 33 , valamint a rábapordányi piperekészlet 34 . A „hiányos", két részből álló készletekben vagy csipesz és kanálka (Zagyvarékas 35 ), vagy kanál és piszkáló (Sándorfalva-Eperjes 36 ), vagy csipesz és piszkáló szerepel (Szentes—Jaksor 37 ). A csipesz a népvándorláskor egész időszakában — a gepidáknál és az avaroknál is — gyakori sírmelléklet. Most csak azokat gyűjtöttük össze, melyek tipológiailag egészen közel állnak a mi dorozsmai példányunkhoz. A gepidák például elsősorban vasból vagy bronzból készült, erősen kiszélesedő végű csipeszeket használtak 38 , míg az alábbi példányok filigránabbak, sokszor díszítettek, nyújtottab20 A későrómai-hunkori fülbevaló típusokat az alábbi cikkben találtuk meg rendszerezve és összegyűjtve: Barkószi L.—Salamon Á. 1974/75. 97—99. 21 Párducz M. 1959. 372. és a hozzá tartozó jegyzetek 22 Párducz Mihály 65 db oktaédervégű fülbevalót ismer Kárpát-medencei lelőhellyel. 1959. 372. A fémműhelyekről a fibulák kapcsán Barkóczi L.—Salamon Á. 1978. 203., a fülbevalókhoz uo. 191. 33 Bóna I. 1971. 223/7. 24 Csákvár, Intercisa, Pilismarót: Barkóczi L.—Salamon Á. 1978. 190. 25 Intercisa: Visy Zs. 1981.4. kép 4—5. Pilismarót: Kovrig 1.1959. III. 1.1—2. Szob: uo. 1.1.11. 26 Párducz M. 1959. 313. VIII. t. 5—6. 27 Csallány D. 1961. 224—225. CCXI. t. 12—13. 28 Párducz M. 1949. 85. 29 Csallány D. 1961. 27. XIV. t. 5. 30 Visy Zs. 1981.216—217. 31 Csallány D. 1961. CCLXXIV. t. 5—8. 32 Hampel J. 1911. 135—147. 33 Csallány D. 1961. 54. XXXVI. t. 3—5. 34 Alföldi A. 1932. X. t. 35 H. Vaday A. 1974/1975. 25. t. 5., 27. t. 2. 36 Vörös G. 1982. VII. t. 6. 37 Párducz M. 1950. LIX. t. 5—7. 38 Összegyűjtve: Csallány D. 1961. 383. 24
