A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Néprajz - Ifj. Lele József: Táncalkalmak, tácba hívás Tápén

öregek lagzikban járták, de báli tánc soha sem lett belőle. A mai legidősebb tápaiak nem tudják, miért darudöbögős a neve. Nyelvükkel „mögcifráztuk, mögröszkettettük a csárdást".

1 A darudöbögős szó eredetét Bálint Sándor magyarázata

2 alapján vette át valamennyi tánctanulmány-író. Martin György viszont több tanulmányában a dobbantosók közé sorolja; ez az igaz. Bálint Sándor szerint a darvak násztáncából kapta volna a nevét. Valóban hasonlít rá, megállapítását mégsem fogadom el. Ennek a táncnak a neve nem születhetett a tápaiak ajkán. Már csak azért sem, mivel annak a tápainak, aki széles jókedvében rögtönzött módon, gyönyörűen megcifrázta, röszkettette a csárdást, s tudatlanul éppen a számára ismeretlen névvel illetett darudöbögőst is kijárta, annak eszébe se jutott, hogy táncának nevet adjon. Vegyük — egy kissé felszínes — tudományos hasonlító megállapításnak a darudöbögős megnevezést, de igaz névvel csakis akkor illetjük, ha döbögősnek, tápai döbögősnek mondjuk, írjuk. Kézenfekvő tehát, hogy nem érthetek egyet Maácz Lászlóval sem, aki a Néprajzi Lexikonban azt írja a darudöbögősről, hogy „...a gázlómadár mozgására emlékeztet, a tréfás helyi elnevezése innen származhat." Szintén régi táncunk a mars. Indulóütemre szólóban járt tánc ez, amelyhez csak hasonlít a később tápaivá lett olajos? A mars is lakodalmi mulató tánc, de az oláhos csupán színpadi tánc maradt, mulatótáncnak sohasem terjedt el. Legkitűnőbb művelője Acs György volt, tőle tanulták a néptáncosok is. Az egykori tápaiak gyermekkoruktól fogva jó táncosok voltak. A gyermek, alighogy kikerült a dunnacsúcsból, máris találkozott — a szülők és a testvérek révén — a dallal, a tánccal. Nagyszülők, nagyobb testvérek ölükbe állítva serkentették egyszerű dalok dúdolása közben táncikára, közben a hónaalá nyúlva emelgették vagy lenyomták az ütemnek megfelelően. A gyerekeknek ez annyira megtetszett, hogy már igényelte, ha közelében látta azt, akivel a múltkor olyan kellemesen játszadozott. Ha dallamot hallott, állókájában is roggyantgatni kezdte kis térdeit, melyhez bíztatásul a legegyszerűbb szöveget szolgáltatta szinte dallamnak se mondható hanglejtéssel az anya : tánci, tánci, tánci, így köll áztat járni ! Ahogy nőtt, mindjobban igényelte az ilyen foglalkozást. Ez elsősorban abban jutott kifejezésre, hogy amikor maga közelében látta dalos táncoltatóját, kis kezeit feléje nyújtotta és táncizott. Ha nem figyeltek volna rá, rosszalkodni, kezdett. Újabb mozzanat, amikor tapsolni is tud a gyerek ütemesen. Ha kivették állókájából, máris tapsizott, valamiképpen jelzést adott gyámjának, hogy mulasson, táncoljon vele. Annak, aki a jelzést érti és hajlandó a gyerekkel játékosan foglalkozni, a gyermek hálás tud lenni. Már magában az gyönyörködtető, hogy ütemre rugódzik szülője ölében és közben tapsolgat is. Tartózkodó, zárkózott marad viszont azzal szemben, aki minduntalan szigorú szemekkel néz rá, rászól, vagy eltaszítja magától stb. Háláját fejezi ki a gyermek kedvence felé azzal is, ha annak más dolga lévén, leteszi őt, ezért nem sír. Megesik, hogy a másik éppen akkor sír, mert féltékennyé válik. Az ilyen sértődött gyereket játékkal sem lehet megvigasztalni, mert a kapott játékon tölti ki mérgét : megveri. Aki gyermeket nem kaptak föl, az elmotoszkált, megszokta, hogy körülötte vannak, szövik a gyékényt, sodrának, de szemmel tartja őket. Az ilyen gyermeknek elég az is, ha hozzátartozói közül valaki dalolgat. Máris föláll, állókája szélét fogva lippeg, táncol. Vannak idősek, akik nem bírják ki, hogy oda ne menjenek a gyerek1 Ördög Pál adata. 2 Bálint S. 1976. 361. Idézi Lakatos Károly színes leírását (Vadászati és madarászati emlékeimből. Szeged, 1891. 293.) és hozzáfűzi, hogy a darudöbögős a darvak táncának szemléletéből eredt. 3 Martin Gy. 1971. 737—758. 222