A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)
Régészet - Vörös Gabriella: Hunkori szarmata temető Sándorfalva–Eperjesen
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1982—83/1 HUNKORI SZARMATA TEMETŐ SÄNDORFALVA—EPERJESEN VÖRÖS GABRIELLA (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) 1981 májusában Sándorfalva község Eperjes nevű határrészén 5 kör alakú árok került elő, bennük és rajtuk kívül összesen 11 sírral 1 . A lelőhely a Tisza jobb parti árterének szomszédságában, a Gyevi Fertő szikes tavából kiemelkedő félköríves sziget legmagasabb részén helyezkedik el. (1. kép.) A foltok akkor tűntek elő, amikor a több négyzetkilóméteres határrészen a felső humuszréteget eltávolították, hogy az új mesterséges halastó fenekét kialakítsák. Az árkokkal körülvett, és az árok nélküli temetkezések К—Ny irányú sírforokat alkotnak. A 11 sír közül hetet övezett árok, az egyik árkon belül középen sérfi, két oldalán egy-egy gyermek sírja helyezkedett el, míg a többi négy árkon belül egy-egy sír volt csupán. (2. kép.) A körárkok pontos adatait a sírleírásoknál adjuk meg. Megfigyeléseinket — melyek lényegében minden esetben azonosak voltak — az alábbiakban foglaljuk össze. Az árkok külső átmérője 11—14 méter közötti, szélességük 2 méter körüli. Mélységük változó, de közös jellemzőjük, hogy a sírt mindig mélyebbre ásták, mint az árkot. Tekintetbe véve az ásatást közvetlenül megelőző időszakban lehordott átlagosan 1 méteres réteget, az általunk megfigyelt 0,2—1,2 méteres árkok az eredeti felszíntől számítva 1,5—2,0 m mélyek lehettek. Mivel a körárkok a nyesés szintjén csaknem érintették egymást, a közel egyidőben kitermelt földet csak az árkokon belül halmozhatták föl. A leletek egyöntetűsége is bizonyítja a temetkezések egyidejűségét, így az újabb sírok árkolásakor a szomszédos korábbinak még viszonylag ép rézsűje lehetett. Az árkok két oldala nem egyformán ívelt a felszínig. A 8. sírt övező árok metszetén jól megfigyelhető a belső lankás, és a külső meredek rézsűoldal vonala. (З.кер.) Az árkok nyitottak voltak, a bemosott iszapcsíkok jól látszanak valamennyi metszeten. Az is megfigyelhető, hogy a sárga agyagcsíkok a belső rézsűoldalakon vastagabbak, míg a külső oldalakon egységes fekete színű a betöltés. (3. kép.) Minden körárok DDK-i tájolású ívpontján — bejáratot hagyva a halottak fej felőli oldalán — egy rövidke szakaszon nem mélyítették le az árkot. Érdekes módon a lekerekített árokvégek kiszélesednek és jóval mélyebbek is, valószínű, hogy ezzel pótolták a bejárat kihagyása miatt hiányzó földmennyiséget. A halom csak így lehetett minden oldalán egyenletes, szépen ívelő. A bejárat szerepére azok az állatcsontok, hamus foltok utalnak, amelyeket máshol — szerencsésebb talaj- és éghajlati viszonyoknak kö1 A feltáráson munkatársam Galántha Márta volt. Az elárasztással fenyegetett terület gyors leletmentésében a JATE Régészeti Diákkörének volt legnagyobb szerepe. A leletek a szegedi Móra Ferenc Múzeumban a 82.5.1—60. leltári számokon találhatók. <r 9 Móra Ferenc Múzeum Évk. 129
