A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

A tápéi Magyar Hon Dalegylet Csóti Mihállyal. 1928. (Repr.: T. Nagy Czirok Anikó: a Népr. M. archívanyagán kívül valamennyi reprodukció az ő munkája). rozta meg, hogy az iskolából kikerülve bejuthattak-e a dalárdába. „Amikor én iskolás voltam, karácsonyokban játszottunk egy darabot Ádámról meg Éváról pásztorokkal, meg angyalokkal. Jézus születésiröl is volt egy szép, énekes darabunk. Az előadások alkalmával Szögedébó'l kaptunk szép ruhákat, angyalka szárnyakat" emlékezik édesanyám. A Csóti Mihály által vezetett dalárda 1928-ban a Magyar Hon Dalegylet nevet vette föl. Az Incédi dalárda tagjai szinte kivétel nélkül idó'sek voltak, Csóti Mihály gárdájában azonban kizárólag fiatalok énekeltek. Az öregek a továbbiakban csak a templomi éneklésekben vettek részt. Ebben az idó'ben tehát egy néven két gárda énekelt, hiszen a fiatalok is részt vettek pl. a passióban, a lourdes-i játék meg éppen rájuk épült. A Dalegylet Csóti Mihály 1941-ben bekövetkezett halálával feloszlott. Az énekesek mellett működó'tt — olykor több — színjátszó csoport is. Tagjai többnyire iskolások voltak. Előadásaikat helybéli tanítók : Ábrahám Jenó', Bunyik József, Kovács Sándorné, Lele József, valamint Boga Dezső orvos tanították be. Műsorukon volt a „Pataki lányok", a „Falu rossza", a „Sári bíró", a „Disznótor", „A bor", „A borjú", a „Piros bugyelláris" stb. Boga Dezső saját írású színdarabját, a „HŐs sárkány Dánielt" évekig játszották. Tápén rendezvények alkalmával az Ördög Sándor kocsmájában, a Hangya Szövetkezet báltermében és a Népházban (a mai Cukrászda helyén) léptek fel. „Nálam idősebbek játszottak, én súgó voltam. Aztán nemsokára kaptam szerepöt. Szerettem játszani, könnyen is tanultam, így aztán egy idő múlva szinte mindön darabban játszottam. Mindön előadáson telt ház vót. A színpadot mink alakítottuk ki úgy, ahogy a tanító úr mondta, vagy az orvos, mikor melyik ért rá velünk foglalkozni. A ruhákat is nekünk köllött beszorozni. Én is vittem apám nadrágját, anyám nagykendőjit, mikor mi köllött a szerephön. Némelyik ruhát a szereplés idejire át köllött alakítani. Nem nagyon szerették a szülők, de mögengették, hogy jól sikerűjjön 193