A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Gaskó Béla: Adatok a Szeged-körtöltés melletti erdősáv Cerambycida-faunájához

55. punctata (Linné, 1767( Gaskó В. 1974. VI. 14. (Е5) Ulmus minor rőzséről. (2 db.) 34. Phytoecia (Muls.) 56. scutellata (Fabricius, 1792) Tóth S. 1979. IV. 15. (E6) Fűről. (1 db.) 57. nigricornis (Fabricius 1781) Gaskó B. 1963. VI. (El) Artemisia annua-ról fűhálózva. (1 db.) Szeged Z. Sebess G. 1933. VII. 17. ab. solidaginis (Bach.) Stiller V. 1929. VI. 10., 1929. VII. 5. ab. julii. (Muls.) Stiller V. 1929. VI. 10., 1930. V. 29. 58. icterica (Schaller, 1783) Gaskó B. 1966. V. 20. (KI) Daucus carota-ról. (1 db.) Szeged Stiller V. 1930. V. 28., Biczók F. 1936. V. 9. 59. cylindrica (Linné, 1759) Gaskó B. 1979. V. 15. (E5) Daucus carota-ról (2 db.) Szeged Biczók F. 1936. VI. 17. 60. coerulea (Scopoli, 1772) Gaskó B. 1974. V. 11. (K5) Sinapis arvense foltról fűhálózva (3 db.) ab. glivimana (Mén.) Czógler K. 1915. VI. 28. (E2). 61. pustulata (Schrank, 1776) Gaskó B. 1974. VI. 14. (K6) Fűhálózva. Szeged Stiller V. 1929. V. 10., 1930. V. П., 1937. IV. 27., 1938. V. 22. ab. brevenotata (Pic) Stiller V. 1939. IV. 14. 62. coerulescens (Scopoli 1763) Gaskó В. 1975. V. 3. (E5) Anchusa officinalis-ról. 35. Oberea (Muls.) 63. oculata (Linné, 1758) Clógler К. 1913. VII. 19. (К) (2 db.) 64. euphorbiae (Germar, 1813) ab. histrionois (Pic) Gaskó В. 1969. VI. 1. (E2) Euphorbia palustris-ról. 65. erythrocephala (Schrank, 1776) Clógler К. 1917. VII. 2. (К) Gaskó В. 1979 VII. 5. (E2) Euphorbia cyparissias-ról. (6 db.) Szeged ab. Montandoni (Pic) Stiller V. 1924. VI. 15. 36. Tetrops (Steph.) 66. praeusta (Linné, 1758) Gaskó В. 1977. V. 14. (E5) Ulmus minor leveles ágairól kopogtatva. Szeged Stiller V. 1920. IV. 23., 1926. V. 16. Néhány ökofaunisztikai megjegyzés A Szeged-körtöltés és a környező erdősáv Cerambycida faunáját 36 genus 66 faja alkotja. A változatok száma 21. Feltűnő a különböző sztepp elemek magas részaránya, (15 faj, 22,72%) ami főként a vizsgált terület jellegéből adódik. A Természettudományi Múzeum Cerambycida gyűjteménye alapján az eddigi felmérések közül Kalocsa (Apfelbeck, Peregi, Speiser gyűjtései), Debrecen (elsősorban Kanabé gyűjtései) és Budapest megfelelő környéke (Csepel-sziget, Maglód, Örkény, Őszöd, Pest-környéke, Peszér, Soroksár, Szigetcsép) hasonló. Bátorligeten (érthetően) ezeknél mérsékeltebb a szteppkomponensek száma. (Kaszab és Székessy 1953) A tájegység további részeiről származó gyűjtések vagy meglehetősen hézagosak, vagy közlésük még nem történt meg. (Hortobágy, Kiskunsági Nemzeti Park). Makó faunájáról a századforduló idején megjelent ugyan egy összefoglalás (Halász 1902), de ennek jónéhány adata ellenőrzést igényelne, amire dokumentatív anyag hiányában nincs lehetőség. A kontinentális szteppfauna pontusi és turáni összetevői a Kárpát medencében nyugati irányban megritkulnak. (Kaszab 1961). Ez a Kisalföld cincérfaunájára is vonatkozik, bár ebben a csoportban inkább csak a pontomediterrán fajok gyakoriságában mutatkozik lényeges különbség. (Kovácsné 1958). Többnyire problémát okoz a sztyeppfajok fogalmának pontosabb definiálása Varga (1964). Lepidopterákra kidolgozott makro- és mikroarea kapcsolatokat, faunagenezist, valamint ökológiai faktorokat egyaránt figyelembe vevő csoportosítása számos tényező pontatlan ismerete miatt Cerambycidákra nem alkalmazható kategorikusan. Cincéreknél a sztyeppfajok kevés eltéréssel Móczár (1953) recens speciesek ökológiai igényeire támaszkodó felosztásának stenoecikus eremophil, eurycikus eremophil és hypereuryoecikus intermediär elterjedési típusainak felelnek meg. A módosított kategóriák nemcsak ezekre, hanem valamennyi Cerambycida fajra alkalmazhatók. 442