Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

ként ismeretlen caulorépa. A kinyövős répa fejlődésében magasan kiemelkedik a földből. A modern karotta szegedi neve toparépa, pocokfarkú répa, azaz rövid növésű vastag fajta. A sárgarépával levest ízesítenek, de zsíron dinsztelve, fonnyasztva, tejjel föleresztve répafőzelék is készül belőle. A takarmányrépának a szegedi tájon cékla a neve. Emberi táplálkozásra is alkalmas fajtája a vöröscékla, másként piroscékla. A karaláb néven emlegetett karalábé ismerete a szegedi konyhán aligha lehet régibb a XVIII. századnál. Nemesített fajtája a vajkaraláb. Előfordul néhány szólásban is. A fázós természetű emberre mondják tréfásan: te fagyos karaláb! A jól eső étel, ital vérré vált benne, mint cigányban a fagyos karaláb. Gúnyos, kényszeredett dicséret silány ételre : fölségös mint rókusi kantornak a fagyos karaláb. A karalábé eleinte húslevesbe került, más zöldségfélékkel együtt ízesítőnek, majd kockára vágva, belefőtt levestésztával, rizskásával már karalábleves is készül belőle. A karalábfőzelék tavaszi eledel, amellyel parasztságunk már kezd megbarátkozni. * A spinót, pinót, pinóta néven emlegetett spenót koratavaszi főzelék. A piacra rendszeresen termelik, de a paraszti, külvárosi konyhán egyelőre nehezen terjed. Ez a helyzet a sóskaleves, sóskamártás, továbbá a prukudli, prukedli 'broccoli' esetében is. Már kedveltebb, főleg füstölt hússal a kelkáposztafőzelék, kelfőzelék. E főzelékeket takarékos, illetőleg szegényebb helyeken, magukban, kenyérrel eszik. Olykor azonban frissen sült házi töpörtő, rántotta, kolbász, füstölthús, újabban fasírozott hús, esetleg lángos is kerül melléjük. A leves, ritkásan más ételek ízesítésére szolgáló friss ződség, ződségféle, tápaiasan ődség, ződelék voltaképpen és tágabb értelemben a petrezselyem, sárgarépa, póré, zeller, kalaráb összefoglaló neve. Régebben a húslevesben pësztërnak is főtt. A petrezselyem, másként gyökér, szűkebb értelemben a ződség, illetőleg ződségződje néven emlegetett zöld hajtása, levele talán valamennyi között a legnélkülözhetetlenebb. Igazi jó leves nincs nála nélkül. A belőle főtt lé népünk szerint egyébként vízibetegségről, vesebántalmakról vizelethajtó gyanánt foganatos. A fehérnép, akit mulatságban nem hívnak el táncolni, az Szegeden is áruli a petrezselymöt. Tápai találós kérdés : mög se születőit, az onokáját mán is viszik a lakodalomba. Felelet : petrezselyem meg a zöldje. * Paprikás, pecsenye mellé kerül a savanyaság, amely évszakonként váltakozik. Legkorábbi a sajáta, amelyet népünk legáltalánosabban öntött sajáta gyanánt fogyaszt. A megmosott, felvágott salátát zsíros, forró savanyú lével öntik le. Csak újabban élik hideg ecettel készítve. Egyes családokban járja a sajátafőzelék is. Az uborka kedvelt nyári, téli savanyúság. Kertészkedő népünk több fajtáját különbözteti meg. Az apró, egyik végén elvékonyodónak egéruborka, fürtös uborka, pocokfarkú uborka, a hosszúkásnak meg kényóuborka a neve. * A vöröshagyma, szegedi ajkakon vöröshajma, főleg az ételek: leves, paprikás, tarhonya ízesítésére szolgál, de a népi orvostudomány is számos betegségben tartja foganatosnak. 139