Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
egészében tekintjük át. Nem ragaszkodunk az időbeli egymásutánhoz, hanem inkább az összefüggéseket, csoportokat hangsúlyozzuk és emeljük ki. Az egykorú hazai szerb művelődésnek Buda, később Újvidék mellett alighanem Szeged a legjelesebb műhelye. Részben a művelt szegedi szerb hitközség, részben pedig a gimnázium jóhíre, humanista szelleme igen sok szerb diákot vonzott a XVIII. században és a múlt század első felében ide. Közöttük jeleskedik Musicki Lukion költő, Vidakovics Milos regényíró, a „szerb Dugonics", Vuics Joachim, a szerb színészet úttörője, Sztankovics Kornél népzenekutató, Szubotics Jovan költő és író. Ez utóbbinak önéletrajzában néhány szegedi magyar népéleti adalékot (kenyérpiac, viselet) is olvashatunk. Szeged művelődéstörténetének legszebb lapjaira tartozik, hogy a gimnázium kebelében szerb önképzőkör (drustvo uceci se Srablja) is működött (1843—1864), amelynek jegyzőkönyve is ránkmaradt. Ebből kitűnik, hogy a főcél „anyanyelvünk ápolása", vagyis a szerb nyelvkészség, művelt kifejezés gyakorlása, irodalomismeret megszerzése volt. Itt csak a néprajzi jellegzetességekre mutatunk rá. Magyarról lefordítják a Szigfridről és Genovéváról szóló népkönyvet. Előadnak a szerb lakodalomról, szerb tájszólásokról. A jegyzőkönyv több helyén Karadzsics Vuk szellemi hatása is föltűnik. 61 Szintén a szegedi gimnáziumba járt a bunyevác néprajzi kutatásnak máig egyedülálló, alapvető mestere, Aníunovich Iván (1815—1888) későbbi püspök és kalocsai nagyprépost, a bunyevác nemzeti tudatnak megteremtője és máig legnagyobb képviselője. 62 . A magyarok közül szegedi diák volt Pintér Sándor (1841—1915), a palóc népéletnek egyik kimagasló kutatója 63 , nemkülönben a félegyházi születésű, de kiterjedt szegedi rokonságú Huszka József (1854—1934), népművészetünk romantikus hevületű, szertelenségeiben is nagyérdemű, úttörő mestere, aki Szegeden is gyűjtött : néhány rókusi szűcs mintakönyvét mentette meg az enyészettől. Történeti áttekintésünkben külön kell megemlékeznünk arról a maga területén nagyhírű munkásságról is, amelyet a zsidó néphagyomány feltárásával és magyarázatával a Város több rabbinemzedéke: Lőw Lipót (1811—1875) főrabbi, majd fia, Lőw Immánuel (1854—1944) főrabbi, továbbá Lőwinger Adolf (1864—1926) rabbi itt, Szegeden kifejtett. Aligha lehet ugyanis kétséges, hogy Szeged ösztönző „szakmai" atmoszférája kedvezett tudományos pályájuk kibontakozásának. A LŐw-család ama híres, zsidó szentemberként máig tisztelt prágai rabbi, Hoher Rabbi Ló'w sarjadéka, akinek nevéhez a „Gólem" legendája fűződik. 64 Lipót Csehországból vándorolt hazánkba, és itt hamarosan a haladó zsidóság egyik vezéralakjává emelkedett. A szabadságharc idején tábori pap, utána magyar érzületéért raboskodik. Szeged rabbiságát 1850-ben vállalja el, a Város művelt közéletében nagy tekintélynek örvend. Low Lipót néprajzi munkásságát a személyes indítékokon, közvetlen zsidó szellemi környezetén és hagyományain kívül bizonyára ihlette Csaplár Benedekkel Szege61 A szegedi szerb műveltségről bővebben készülő tanulmányunkban szólunk. Mindenesetre már most utalunk Gyurgyevics István egykori szegedi görögkeleti szerb plébános szép anyaggyűjrésére is : Srbi u Segedinu. Extrait du Spomenik CVIII. N 10. Section des Sciences sociales de Г Académie Serbe des Sciences. Beograd 1960. 62 Evetovii, Matija, 2ivoti i rad biskupa Ivana Antunovica narodnog preporoditelja. Subotica 1935. 63 Egy érdekes ember halála. Délm. 1915, 20. sz. Szegedi baráti köréhez tartozott később is Pillich Kálmán, Beck Pista, Szluha Ágoston, Szuló Ernő, Muskó Sándor, a csorvai csíkósbojtár fiából lett táblaelnök. 64 Vö. Grün, Nathan, Der hohe Rabbi Low und sein Sagenkreis. 1885. Nem láttam. 23
