Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
s mellé más ajkú népekkel legyen elszigetelve, hogy az új dalokhoz annál nehezebben juthatva, meg volt Őrizni kénytelen a régit. Ily hely egyházmegyénkben Magyar SzentMárton, ide törekedtem. ".. Csakugyan : Kálmány itt számos archaikus népballadát, kozmogónikus mondát gyűjtött, továbbá a „Hagyományok" I. kötetének páratlan értékű meseanyaga is szépszámmal Magyarszentmártonból való. Sajnálatos, hogy a gyűjtés körülményeit nem jellemzi bővebben. Legújabban Paládi Kovács Attila adott 128 rövid, de a szegedi kapcsolatokat találóan jellemző képet a falu gazdasági néprajzáról. Néhány epikus hagyományt pedig Vöő Gabriella örökített meg. * MAGYARSZENTMIHÁLY, szerbül Mihajlovo, a jugoszláviai Vajdaságban, Nagybecskerek közelében levő színmagyar falu. Benépesítése már 1796-ban Kiss Izsák birtokos idejében megkezdődött, az eleméri uradalomhoz tartozott. A földesúr a múlt század negyvenes éveiben Kiss Ernő, az aradi vértanúk egyike. Nem sikerült megállapítanunk, hogy az önkényuralom idején a falu kinek a kezén volt. Kétségtelen azonban, 129 hogy lakosságát céltudatosan gyarapította azokkal a dohánykertész családokkal, amelyek a sövényházi Pallavicini-uradalomban 1852—1856 között más helyen jellemzett okok miatt hajléktalanná váltak. Nyilvánvaló, hogy az odavándorlást rokoni kapcsolatok is elősegítették. Ami keveset hagyományairól tudunk, azt Kálmány Lajos buzgalmának köszönhetjük, aki eleméri káplánkodása idején (1893) nagyértékű hiedelemanyagot gyűjtött a faluban. Magyarszentmihály ekkor még az eleméri plébániának volt leányegyháza. * MAJDAN, teljesebb nevén Magyarmajdán (Majdan) a középkori Oroszlámos helyén és a mostaninak szomszédságában elterülő, Jugoszláviához tartozó falu. A név állítólag a török majdan ' vásár, piac, gyülekezet' szóval azonos. A XVIII. században még kamarabirtok, amelyre 1770-ben szegedi dohánykertész családok telepedtek meg. Később gróf Batthyány Ignác, erdélyi püspök birtoka lett. A falu válságos történetéhez hozzátartozik, hogy Batthyány-Tarnóczy Antónia grófnő 1878-ban keresetet 130 adott be a falu telepes lakosai ellen. Az irat elmondja, hogy Majdan lakosai szerződéses dohánykertészek és három osztályba tartoztak: 1/ a voltaképpeni dohánykertészek, 2/ a házas zsellérek, akiknek csak házuk és kisebb-nagyobb kiterjedésű belső telkük volt, de külsővel nem rendelkeztek, 3/ a hazátlan zsellérek, akiknek sem földjük, sem házuk nem volt. Ezek más falubeli házakban lakóként éltek, és ott a gazdánál munkát vállaltak. A kereset megállapítja, hogy Majdan lakossága a szabadságharcig minden kötelezettségét (bér, tized) pontosan teljesítette. Ettől kezdve azonban tartozásait vonakodott rendezni, és hátraléka állandóan növekszik. Itt is jelentkezett az a kérdés, amelyről több vonatkozásban is megemlékezünk : a szabadságharc vívmányai a szerződéses viszonyban álló kertészeket nem érintették. 128 Paládi Kovács 296. 129 Reizner J., Szeged és Délmagyarország 13. 130 Somogyi Könyvtár I. e. 747. 194
