A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)
Ifj. Kürti Béla: Újabb adatok a Dél-Alföld kora-bronzkorához
csoportban 101 , az alsónémedi 102 , a csepeli és a békásmegyeri 103 temetőkben, Menínben 104 , Tvarozná-ban 105 , Chrlicích-ben 106 stb. A Vígh Imrétől származó táltöredék qnalógiái (Jánosszállás-Katona part — 3. kép—; Hódmezővásárhely-Barci rét 107 ; Csongrád-Saroktanya 108 ; Bag-Peresdűlő 109 , Domony 110 ; stb.) alapján a legkorábbi bronzkori formák közé sorolható. A 3., 6., 7. sz. szórvány bögretöredékek általános kora-bronzkori formák, analógiáikat számos lelőhelyről ismerjük 111 . A 4. sz. edénytöredék (perem) megfelelői Makó-Vöröskeresztről 112 , Kömloről 113 kerültek elő. Az 5. sz. szalagfül általános a csoportban, leginkább egy makói példányhoz hasonlítható 114 . A 8—9. sz. bögretöredékek valószínűleg olyan edények töredékei, mint amilyenek Hódmezővásárhely-Diószegi I. földjéről kerültek elő 115 , ill. amilyeneket Jánosszállásról is ismerünk (18/a gödör 16—18. sz. töredékek). A 10. sz. szórvány edénytöredék (18. kép) pontos megfelelője Domonyban 116 és Tiszavasvári-Paptelekháton 117 került elő. A 11. sz. szűrőedénytöredék (19. kép) díszítésmódja alapján egyértelműen a Zóki kultúrához köthető, hasonló motívumokat figyelhetünk meg más lelőhelyek anyagában is (Hosszúpályi 118 , Vysocany 119 , Jaromërice 120 , Nitriansky Hrádok 121 ). A 12. sz. szórványcserép durvított felületű töredékeinek analógiáit hasonló jánosszállási töredékek ismertetésekor már felsoroltuk 122 . A Vígh Imrétől származó urna alakjában, arányaiban megfelel a Hódmezővásárhely-Diószegi I. földjéről előkerült egyik kis edénynek 123 , de annál durvább kidolgozású. (Technológiailag a nagyrévi edények kidolgozásához áll legközelebb.) Az oldalán elhelyezett bütyökhöz hasonlót Tápiószeléről 124 ismerünk. Ugyanilyen látható egy Tószegről, az 1948-as ásatás „s" szintjéből ( — 405 cm) előkerült edénytöredéken 125 is, ami megerősíti viszonylag késői datálását 126 . Összegezve a fenti elemzést, azt tapasztalhatjuk, hogy bár valóban zárt leletegyüttest csak az 1. sír anyaga jelent, a többi, szórványként előkerült edénytöredék 101 vö. 23. jegyzet 114 ua. II. t. 1. 102 vö. 24. jegyzet 115 ua. II. t. 10—11. 103 vö. 25. jegyzet 116 ua. VII. t. 13. 104 vö. 26. jegyzet 117 ua. XVIII. t. 3. 105 vö. 27. jegyzet 118 ua. XI. t. 3/b. 106 vö. 28. jegyzet 119 Novotny, В., i. m. 3/2. 107 vö. 8. jegyzet 12ü ua. 3/3. 108 vö. 12. jegyzet ш ua. 12/2. 109 vö. 13. jegyzet 122 vö. 50—62. jegyzetek anyagával. 110 vö. 14. jegyzet 123 Kalicz, N.. i.m. II. t. 11. 111 vö. 30—38. jegyzetek anyagával. 124 ua. IX. t. 19. 112 Kalicz, N., i. m. II. t. 1. ia5 Mozsolics, A., i. m. XXIII. t. 11. 113 ua. III. t. 1. 126 Sajátos módon edényünknek, ill. a rajta alkalmazott díszítésmódnak a Péceli kultúrában is találunk analógiáit (vö. Banner, J., Die Péceler Kultur. Bp. 1956. Arch. Hung. XXV. Abb. 15. 40—41. Hódmezővásárhely-Bodzáspart; Taf. VI. 20—21, 37, 40, 50. Keszthely-Apátdomb). Mivel a vele együtt előkerült táltöredékek egyértelműen a kora-bronzkorba utalják a leletet, az urnát is a Makói csoportba soroljuk, s egyúttal megjegyezzük, hogy analógiái alapján egy új problémát vet fel: a későrézkor—kora-bronzkor határán élő népcsoportok keveredésének, egymásba olvadásának kérdését. A kérdés megoldásához vezető utat azonban csak a Makó-Kis Gencs lelőhelyhez hasonlóak sorozatos feltárása jelentheti (vö. 143. jegyzet). 42
