A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Kulcsár Péterné: Bellosics Bálint levelei Herrmann Antalhoz

A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve 1971 /1 BELLOSICS BÁLINT LEVELEI HERRMANN ANTALHOZ KULCSÁR PÉTERNÉ (Szeged, JA TE Központi Könyvtára) Bellosics Bálint (1867—1916) október 10-én született a Zala megyei Rédicsen. Édesapja jómódú kisbirtokos volt és 700 hold bérlője az alsólendvai Eszterházy-birtokon. Anyai nagyapja — mint maga írja — „közönséges polánci vend szülők gyermeke volt, ki esze és tanultsága által a Szapáryak jószágigazgatójává lett, s egész életén át vend vidéken, Tissinán (Csendlakon, Vasban) élt ... bátyja közönséges bundás vend ember. Nekem első dalom anyám vend dala volt". Rokonsága falusi értelmiség, tisztviselő, ispán, főerdész, luteránus pap. Három testvére közül kettő katona, egy gazdasági akadémiát végzett. Ó maga középiskolai tanulmányai után 16 éves korában Budára került az I. kerületi állami tanítóképző intézetbe. Épp ez időben (1883) helyezték oda a német nyelv és irodalom tanáraként Herrmann Antalt, a kibontakozóban levő hazai néprajztudomány legagilisabb élharcosát, ki csodálatra méltó szervező képességével szinte az egész korabeli magyar intelligenciát hatósugarába vonva irányította, patronálta, mozgatta a cél érdekében; magyar és külföldi tudósok, politikusok, művészek, mecénások százaival tartott élénk kapcsolatot, társaságokat keltett életre, múzeumokat szervezett, folyóiratokat alapított. Mi sem természetesebb, mint hogy diákjait is csatasorba állította, buzdította, dolgoztatta, nevelte, a tudományos és mindennapi élet gondjai közepette óriási ismeretségi köre segítségével támogatta őket. Legtöbbjükkel élete végéig levelezésben maradt. Hatása alól Bellosics sem vonhatta ki magát, s tanárának tett diákkori ígérete élete programjává lett. Tanulmányait a negyedik év közepén betegsége miatt meg kellett szakítania, s csak 1887-ben tehette le a tanítóképesítő vizsgát Csáktornyán. Ezután 1890-ig a budapesti állami polgári iskolai tanítóképző nyelv- és történettudományi szakcsoportjának hallgatója,mi után 1890/189l-ben a tanítóképző intézeti tanári tanfolyamot is elvégzi. 1892 őszén a bajai állami tanítóképző intézetbe kerül segédtanárnak, s itt működik élete végéig, 1897 őszétől mint rendes tanár, 1913 nyarától pedig igazgatóként. 1893-ban feleségül veszi igazgatójának, Bartsch Samunak leányát, Flórát, kitől öt fia született. Közülük Báldy (Bellosics) Bálint neves mezőgazdasági szakíró lett, a gödöllői Kisállattenyésztő Kutatóintézet baromfitenyésztési osztályának vezetője, Kossuth-díjas professzor. Leánya, Báldy Flóra pedagógusként dolgozott, örökölte édesapja érdeklődését, a Baja-vidéki néprajzi és honismereti kutatást, múzeumi gyűjtést szép eredményekkel gazdagította. Élete folyását két szenvedélye —- a tanítás meg a néprajztudomány — s gyógyíthatatlan betegsége irányítja. Csak az előbbiek teszik képessé arra, hogy úrrá legyen a szenvedésen, s csak ez kényszerítheti időnként mégis pihenésre. Egyre gyakrabban kell gyógyulást keresve megszakítani tanulmányait, munkáját, míg végül 1915 októberében megkezdett betegszabadságból már nem tér vissza az iskolába. Leánya így emlékezik meg erről: „Édesapám halálának okáról annyit tudok, hogy egy népművelő vidéki útjáról meghűlve érkezett haza. Betegségét nem kúráltatta, in175