A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Báldy Flóra: Szedettes bunyevácz szőttesek

SZEDETTES BÁCSKAI BUNYEVÁC SZŐTTESEK Több, mint két évtizede Baján, bunyevác családnál háziszőttes ujjú női ing került a kezembe. Finom anyaga, érdekes technikája, díszítése azonnal felkeltette érdeklődésemet, s arra ösztökélt, kikutassam, hogy hol, mikor és kik készítették. Eleinte úgy véltem, ideszármazott darab lehet, de tovább kutatva, Bajának két bunyeváclakta kerületében és a várossal összeépült szintén vegyeslakósságú Bajaszentistvánon még számos ugyanilyen szövéstechnikájú s szabású női ing került elő. Minden egyes darabnál megállapíthattam, hogy helyben készült, de készítőik már nem élnek. Vizsgálódásaimat az említett három bajai kerületre korlátoztam. 1953-ban a díszítőművészeti munkaközösség keretében nyolc vegyeslakosságú bácskai községben vizsgáltam e bunyevác szőttestechnikát. A tanulmányozás eredményeként megállapíthattam, hogy valóban eredeti, a környező magyarság szőttestechnikájától merőben elütő bunyevác szövésmódot képvisel a megismert szőttes. Nyolc bunyevác települést gyűjtöttem fel, de a legeredményesebb tárgyi gyűjtést és a legtöbb adatközlést mégis az első kutatási helyemen, Baján, sikerült feljegyeznem. Baja egyike a legrégibb bunyevác településeknek. Bunyevác betelepülői állítólag már 1600 körül felszivárogtak délről, a török által zaklatott lakóhelyükről: Boszniából, Hercegovinából, Dalmáciából. Nagyobbmérvű, szervezett betelepülések az 1667 körüli években történtek. A katolikus vallású bunyevácság főleg a ferences szerzetesek vezetésével jött e területre. Főbb letelepedési központjaik Baján kívül Szabadka, Zombor, Szeged, Bács, Kalocsa voltak, sőt Buda környékére is eljutottak. Bajának három kerületében: Szállásvárosban, Homokvárosban, Bajaszentistvánon még majdnem zárt egységekben élnek. Ennek köszönhető, hogy az erősebb városi, gazdaság és kulturális ráhatás mellett is megőrizték az elmúlt évtizedekig úgyszólván mindeni vonalon jellegzetes kultúrájukat, szokásaikat, pedig még azt sem állíthatjuk róluk, hogy igen elkülönítették volna magukat a magyarság életétől. Baja környékén a bunyevácok jelentős számban még a következő községekben élnek: Felsőszentivánon, Csávolyon, Katymáron, Vaskúton, Garán, Bácsalmáson, Mátételkén. Ezekben a vegyeslakosságú községekben folytattam textilkutatásaimat. Gyűjtésem kizárólag az adatközlők kikérdezésére, személyes megfigyelésekre támaszkodhatott, szőttes technikájukra vonatkozó irodalomra — ennek hiányában — nem alapíthattam. Az itt élő bunyevácság — az ifjabb generáció kivételével — majdnem teljes egészében földművelő volt. Az elmúlt évtizedekig még az iparra tértek sem szakadtak el a földtől, szőlőműveléstől, gazdálkodástól, az ipart tekintették másodfoglalkozásnak. A földművelő életmód sokáig őriztette velük hagyományaikat, a mai nemzedék azonban elszakadt a földtől, a kereskedelemben, iparban, értelmiségi pályán helyez95