A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

A kökénydombi fonatlenyomat mintáját módosult alakjában több lelőhelyről ismerjük. Ezek közül a kökénydombi pergőfúrónak az agyagból mintázott, kiégetett, de fából készült mintát utánzó lendkerekére hivatkozom elsősorban.

10 (IV. t. 2.) Ez a díszítőminta a fa lendkerekén vésett volt. Gyakori ugyanez a minta a veder alakú (IV. t. 3.) edényeken is. Ezeknek eredete a fülek felőli keskenyoldalak egymásba kapcsolódó díszítése miatt régebbi kéregedényekre vezethető vissza.

11 Ilona-partról sem hiányzanak. Az egyik kökénydombi edény ép részéről kiterített rajzot közlök, mert díszítése a kéregedények szerkezetét, összevarrását utánozza. (5. kép.) így értelmezhetők a hasonló felépítésű bodrogkeresztúri edényrajzok. Patay Pálnak az a feltételezése, hogy ezek szőtt anyag mintáit utánoznák, azért is téves, mert szőtt anyagon a diagonális szálfutás lehetetlenség. A Tiszadob-Borzik-tanyai edény rajzáról megjelent fénykép rajzmásolata különben sem azonos Patay rajzával (IV. t. 4a—b.). Patay az árnyékolás vonalainak számát megváltoztatta és szabályossá tette, hogy azok a szőtt anyag fonalainak benyomását keltsék. III. B.-vel azokat a fonatszerű rajzokat jelölöm, amelyeknél a fonat színes mintáját vonalnak, vagy ecsettel festhető csíknak tekintették. Ez esetben tehát nem. a minták körvonaláról, hanem magukról a mintákról szólok. Az V. t. a. képen olyan fonatmintát mutatok be, amely a II. A. fokozatba tartozik. Edényrajzként ez a minta több bükki cserépen,

12 a kenézlői ún. antropomorf edényen

13 és Szegvár-Tűzkövesen is előfordul. (V. t. a

1

—a

2

.) A tiszaberceli edény rajza már tovább fejlesztett formájában mutatja ezt a mintát. Készítője a színes fonatmintát vonalrajzként igyekezett utánozni. (V. t. b.) Mivel azonban szeme a fonatokon már hozzászokott a pozitív-negatív mintacsíkok arányához, a túl vékonynak talált vonalrajzot újabb vonallal körülkerítette. — (V. t. b.j. o.) Tüzkövesen ugyanígy különböző mintákat alkalmaztak díszítésként, (pl. V. t. c.) Nagyon jól ismerték ezt a rajzolási módot a bodrogkeresztúri agyagművesek is, akik az összefügő vonalrajz, helyett olykor pontsoros rajzoláshoz folyamodtak, sőt azt néha körül sem kerítették.

14 — (VI. t. a

2

, b

2

, c

2

). A tiszaberceli bükki edény díszítése a minta és a kivitelezésmód tekintetében nagyon sokban hasonlít a marosvásárhelyi (Tigru Mures) bodrogkeresztúri típusú edényéhez. A kettő közötti különbség tulajdonképpen abban rejlik, hogy a marosvásárhelyi edényre széles csíkban vitték rá a mintát, s hogy annak ,,kiemelése érdekében"

15 az alapot keresztirányú sraffozással látták el. — (V. t. d—d!) Kovács 10 Csalog J„ FA VII. 1955. V. t. 1. kép, Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963. III. t. 5.. kép, és 16. old. szövege. 11 Kéregedényeken nemcsak a kimetszett (Kerbschnitt) díszítés gyakori, hanem kétoldali bemetszéssel készült ,,V" keresztmetszetű árkos díszítés is. 12 Tompa F., Die Bandkeramik, A. H. V VI. (1929) XXXIV. t. 3—4., 8.; XXXVIII. t. 1—3; XLI. t. 1. a—b; XLII. t. 8. kép. 13 Csalog J., Acta A. H. 11. (1959) 5. kép. 14 Patay Pál több ilyen edényrajzot mutatott be említett cikkében, de nem magyarázta meg,, hogy az ilyenek miért lennének szőtt minták utánzatai. 15 Kovács István, Dolgozatok (Kolozsvár) VI. (1915.) 251. — Kovács az általa közölt rajzokhoz a következő megjegyzést fűzte: „Rajzunkon a hálózat a kelleténél nagyobb szemű, az edényen ti. átlag két szem esik a meanderszalag szélességére." Hogy ez az ,,á 11 a g" szó mit jelent, azt az edényről közölt fénykép világosan elárulja. A Kovács-féle rajz egy-egy hálószeme helyett néha kettő, máskor másfél, olykor pedig csak egyetlen hálószemet találunk. Patay minderre nem volt tekintettel, elmélete igazolására cikkének 8. képén más rajzot közölt. Már ebből is kitűnik, hogy a hálószemek vonalai nem szabályos futásúak. Mindez pontosan megfelel annak, amit Kovács szintén megírt, hogy ti. „az edény díszítője a hálózást utólagosan, a figurák kiemelésére karcolta a felületre." 30