A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)
Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai
A terület művelés alá törésekor a Templomhalom egész területén tégla-, terméskő- és égetett sártapaszdarabokat szántott felszínre az eke. Gyakran embercsontok is kerültek napfényre. Az így előkerült leletek hívják fel a szegedi egyetem Régiségtudományi Intézetének figyelmét az elpusztult községre és 1928 nyarán Banner János vezetésével próbaásatások kezdődtek. 2 A próbaásatásokon jelen beszámoló írója is részt vett. 1928-ban egy nagyobb objektumot, esetleg templom alapfalai és egy embercsontokkal teli ossárius került feltárásra. Az alapfal részletek körül csontvázak is voltak, amelyikből 12 teljes sír és még 18 „temetkezéshez tartozó csontvázrész" került kibontásra. A csontvázak embertani vonatkozásairól Bartucz Lajos írt tanulmányt. 3 Banner idézett beszámolójában arról emlékezik meg, hogy „a tanya mellett egy, tavaszi időben ma is vízben bővelkedő ér húzódik, amely összeköttetésben lehetett az innen kissé északra húzódó Gerje-érrel. Az ér partján két oldalt, pár méter magas emelkedés húzódik.. . Az északi oldalon (!) a legmagasabb ponton volt a rom; ezt a részt ma is Templompartnak nevezik. A másik oldalon (!) több helyen ma is terméskövek feküsznek szerte-szét; az egykori romokkal szemben pedig erősen elszántott körben haladó árok vonja magára a figyelmünket. Ennek az árokkal határolt résznek közepetáján a koratavaszi szántások alkalmával ekét húzó traktor leszakadt, s a nyomába kutató munkások embercsontokra akadtak .. ." 4 Majd tovább folytatja: „Az árokkal határolt terület nem szabályos köralakú. . . Ezen a területen két árkot húztunk . . . 5 A felszabadulás után, amikor a földet kisparasztok között szétosztották, valószínűleg Nagykőrös város egyik funkcionáriusának bejelentésére Méri István dr. utazott ki a helyszínre és terepszemlét tartott. 6 1948 őszén, az akkori Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének a területről újabb leleteket jelentettek. Akkor Nagykőrös város költségén leletmentő ásatásokat végeztünk, majd a következő években, 1953-ig a Magyar Tudományos Akadémia tervásatásokat végeztetett az elpusztult Nyársapát községének helyén. A tervásatásokat jelen beszámoló írója vezette, változó számú munkaközösséggel együtt 7 Az 1928. évi Banner-féle ásatások ideje óta a táj erősen megváltozott. A területet intenzívebben művelik, és húsz esztendővel később a Templomhalom környéke más képet mutat. így lehetséges aztán, hogy a Banner-féle publikáció és a jelen feltárások helyének rögzítése között bizonyos ellentmondások mutatkoznak. 1953-ban feladatunknak tekintettük, hogy a Banner-féle ásatás helyét pontosan megállapítsuk. 2 Banner János: Középkori emlékek a nyársapáti Templompartról. Dolgozatok, 1929 V. 139, skv. 3 Bartucz Lajos: A nyársapáti XV— XVII. századbeli koponyákról. Dolgozatok, 1929. V. 148. skv. 4 Lásd 2. sz. jegyzetet. 5 Lásd 2. sz. jegyzetet. 6 Méri István szóbeli közlése. Akkori terepbejárásáról készített jelentését az egykori Közgyűjtemények Országos Központjának irattárában, ma a Történeti Múzeum Adattárában nem találtuk meg. 7 A munkaközösség tagjai: Balanyi Béla dr., Dienes István, Éri István, Fehér Géza dr., Hegyesi Ferenc, Komáromi József, Seitl Kornél, Szabó György, Papp László dr., В. Tompa Gabriella dr., s több kevesebb ideig a munkálatoknál jelen voltak László Gyula dr., Méri István dr., Radnóti Aladár dr., Ortutay Gyula dr. és Szabó Nándor dr., akinek kíséretében megjelentek Ambroz Vojtech dr. és Karel Zebera prágai geológusok. Itt mondunk köszönetet az előzetes beszámoló rajzainak és fényképeinek elkészítéséért elsősorban néhai Boross Ilona munkatársunknak, valamint Havass Zoltán dr., Molnár László' és Hegyesi Ferenc főmérnöknek. A ház alaprajzok nagy részét szerző rajzolta. 44
