A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez

áldoz, s ezzel egyszersmind a legfényesebb alapját veti meg a városi képtárnak. Magyarországon nagyon szokatlan jelenség ez; hogy egy vidéki város ily rendkívüli inteligenciát tanúsítson s éppen az a város, melyet a többiek szívesen csúfoltak paprika-városnak. Nos tehát a paprika-várost ajánljuk az utánzásra, mert Szeged sem tartozik ám a milliomos városok közé, hanem amit a művészet oltárára áldoz, az igazán áldozatába kerül.«

75 Ha e Munkácsy szegedi kapcsolataival és a »Honfoglalás« ide került vázlataival érdemükhöz méltó bővebb kitérő után, a századvég helyi képzőművészetét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az itt működő rajztanárokon kívül, nem egy olyan szegedi származású vagy lakosú festő van, mint például: Kacziány Ödön, Tölgyesy Artúr ев Zombory Lajos, akiknek neve országosan is ismert. Az egy ideig Szegeden rajztanároskodó Kacziány Ödön (1852—1933)

76 Marosvásárhely egyik kis házacskájában született és Budapest bérkaszárnyáinak rengetegében hunyt el. Ekhós szekereken vándorló családja űzött életét, a Bach-korszak magyarországi hivatalnokainak nyomorúságos helyzete szabta meg. Kacziány első képzőművészeti benyomásait theológus nagyatyja, komor kolozsvári háza bolthajtásos falain függő szigorú vallásreformátorokat és a hazai történelem eseményeit ábrázoló, néhány élettelen olaj- és kőnyomaton keresztül szerezte. Az akadémikus szakmai felkészültség alapvető követelményeit, a honi rajztanárképzőben, majd külföldön: Münchenben, Bécsben, Párizsban és Rómában sajátította el. Fantasztikumot kereső, bizarr hatású vásznaiból számosat őriz a Móra Ferenc Múzeum. 1940 tavaszán ugyanis a művész családja, több mint hatvan képét adományozta a szegedi közgyűjteménynek. Kacziány 1880-ban került Szegedre, ahol a helyi főreáliskola megüresedett rajztanári állását foglalta el. Emellett az itteni városi színháznál is dolgozott, valószínű díszlettervezői minőségben.

77 Nevéhez az esetenként rendezett egyéni tárlatokon kívül, egy érdekes kiállítás kapcsolódik, melyet 1891 áprilisában, a helyi műgyűjtő-családok képeiből, a Tisza-szálló nagytermében rendezett. Az értékes műveket magában foglaló tárlatot, az akkor itt vendégeskedő Jókai Mór nyitotta meg.

78 A Szegedi Nőiparegylet gondozásában létrejött kiállításon Fluck Ferenc, özv. Lengyel Józsefné, Odry Lehel, Zsótér Andor és még más helyi műgyűjtőktől származó olyan képek is szerepeltek, amelyeknek alkotójuk nem ki73 SzN 1895. 281. sz. 70 Irodalom: SzH 1880. 120. sz.; 1881. 296. sz.; 1883. 66. sz.; 1891. 9. és 10. sz.; SzN 1891. 92., 93. sz.; 1893. 251. sz.; Sz H 1894. 300. sz.; Szegedi állami főreáliskola értesítvénye az 1894—95-ik tanévről. Szeged, 1895. 149.; SzH 1897. 289. sz.; 1898. 297. sz.; SzN 1900. 241. és 242. sz.; SzH 1900. 21. és 203. sz. 77 Sz. Szigethy V.: i. m. 130. 78 Jókai e kiálításon az alábbi beszédet mondotta (SzN 1891. 93. sz.): »Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Szegedi Nőiparegylet megbízott azzal, no— a Nőipar javára rendezett képtárlatot nyissam meg. Azt hiszem, hogy nem a véletlen találkozása ez a momentum, hogy a művészet nyújt testvérkezet az iparnak. Más nemzeteknél is, ahol a művészet és az ipar kifejlődött, együtt működik a festő paléta, a szövőszék és a gyalupad. Nálunk magyaroknál még inkább tanácsolva van az együttműködés, ahol hazai ipart csak a nemzetes felfogás, az eredeti motívumok felhasználása fogja képessé tenni az idegennel. Ezért üdvözlöm ez alkalomból a jelen kiállításon résztvevő művészeket és műpártolókat, ezen kiállítást rendező Nőiparegyletet és különösen a közönséget, melynek pártolása vezeti sikerre és juttatja kívánt célhoz annak kitűnőit. Az ég áldása kísérje együttes törekvésöket.« 199