A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Nagy Dezső: A hegyhúzó

1955-ben traktorral is húzatták ezt a hegy húzót a homokon. Ezt a hegyhúzó szellemes szerkezete tette lehetővé. Lapátrésze a keretben forog, s így teljes fordulatot, 360°-ot képes elérni. A homokföld egyik végén, az egyik ember beleakasztotta a földbe, a traktor meg húzta. A föld másik végén, menetközben, fordulásközben a másik segítő megemelte a hegyhúzó szarvát, s így kibuktatta a homokot a lapátrészről. A traktor közben továbbhaladt; vonóereje miatt a szarvrész beleakadt a földbe és önmagától átbukott kezdőhelyzetébe. Ezzel az eszközzel és a traktorral tehát folyamatosan és gyorsan lehetett dolgozni. A hegyhúzót alkalmazó parasztok egybehangzóan azt mondják, hogy ha megszántják a húzatás előtt a homokot, akkor az eszköz könnyebben merül és a nedves homok is jobban hozzátapad. A traktorhúzatásnál azonban vigyázni kell, nehogy mélyebbre merítsék a lapátrészt a szokásos 20—25 cm-nél, mert »könnyen áthajítja az embert«. A traktorral való húzatás további alkalmazása megoldhatja a ma gyakran előálló igahiányt, — addig míg elegendő korszerű gép el nem végzi a ma még meglevő futóhomok területek végső hasznosítását -r-, mert mint mondják, a hegyhúzóhoz négy ökör a legjobb. Mindenképpen kemény munka embernek, állatnak a hegy húzó val való talaj egyengetés. Keseregve emlegetik, hogy sok istráng szakadt ronggyá a munka végzése közben. Az eddigi leírásból a hegyhúzó alkalmazását és szerepét a gyűjtött adatok birtokában igyekeztünk sokoldalúan megvilágítani, de néhány kérdést részletesebben kell tárgyalnunk. A harkakötönyi hegyhúzót, akiktől mi vásároltuk, elődeiktől örökölték. Ügyes barkácsoló nagyapjuk maga készítette. A vasrészeket a helyi kovács kalapálta és erősítette a farészekre. Ezt a kezdetleges megmunkálás is bizonyítja. Az ásotthalmi példányt maga az eladó készítette a helyi kovács közreműködésével. Másutt is így készültek. Ott, ahol az eszközt fából készítették (pl. Kecskeméten), azt vándor barkácsoló állította össze. Az eszköz, az elmondottak alapján, a középparaszti gazdaságokban volt jelentős. Rendelkezésre állott itt a megfelelő igaerő, mellyel a szintezési munkát el lehetett végezni. Szerepe természetesen csak időleges volt. Amint a gazdaság 20—25 holdjából a futóhomok részeket néhány éven belül megfelelő módon termékennyé tették, a hegyhúzó szerepe abban a gazdaságban megszűnt. De egy-egy határrészen, mint kölcsönkért és adott eszköz, évtizedekig használatban volt. Ugyanabban a határban több ilyen eszköz volt munkában, amit az Országos Néprajzi Múzeumban levő hegyhúzó is bizonyít és amelyet szintén Harkakötönyből gyűjtöttek be. Említettük, hogy egy helységen belül is több változata lehetséges, ami az eszköz fejlődési lehetőségét bizonyítja. Előbb ásóval, lapáttal, kubikolással szinteztek. Ez lassú és nehéz kézi munka volt. Ezt, a Tálasi által is említett húzató deszka váltotta fel, ami viszont igen kezdetleges, tehát nem is gazdaságos. Csak később használták a lapátos megoldású homokhúzó eszközöket (pl. Harkakötönyben.). A Néprajzi Múzeumban levő hegyhúzó kanalas, helyesebben kosaras megoldású. Kosara hasonlít egy modern exkavátor fél markához. Tehát az eszköz technikailag helyes irányban fejlődött tovább. Ezt a példányt kovács készítette 1917-ben, 1944-ig volt használatban és Molnár Balázs gyűjtötte be. A kecskeméti múzeumban levő példány szintén kosaras, de annyira kezdetleges (nincs csúszást biztosító kerete; nehézkes a vonóerő alkalmazása; maga az eszköz nagyon súlyos; irányítása a homok!'•' 99