Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
A KÁRPÁT-MEDENCE 10-11. SZÁZADI CSERÉPEDÉNY-LELŐHELYEINEK... A lelőhelyek térképre vetítése két tényt tett nyilvánvalóvá. Első helyen azt, hogy a cseréptál a 10-11. században a Kárpát-medence számos régiójában is ismert volt, igaz csak szórványosan. Második helyen viszont azt kell kiemelni, hogy a tállelőhelyek többsége vagy a Dunakanyarban vagy pedig a Kisalföldön található - ez utóbbi megnevezés alatt az adott tájegység eredeti kiterjedését értve, azaz részének tekintve a Dunától északra elterülő felét is. A Kisalföld északi fele - 1919 utáni tájfogalmakkal élve Délnyugat-Szlovákia - annak okán kell, hogy e felsorolásban hangsúlyosan szerepeljen, mert a kisalföldi példányok többsége e tájegység Duna-balparti részén került napvilágra. A kisalföldi lelőhelyü példányok kiválasztása után megmaradó 10 darab tál a Kárpát-medence különböző részein szóródik: egy viszonylagos észak-tiszántúli koncentráció mellett egy-egy lelőhely a Tiszántúl középső, illetve déli részére, a Duna-Tisza-köze északi harmadára, valamint a Közép-, és a Dél-Dunántúlra lokalizálható. Az elterjedési térkép egy további sajátossága a Kárpát-medence déli szélén, a Duna-Száva vonalában feltűnő két lelőhely: Pancsova30 és Macvanska Mitrovica31 (11. századi nevén: Szerémvár). E két lelőhely talán az adott tárgytípus délkeleti kapcsolataival is magyarázható, különösen annak következtében, hogy a szerémvári lelőhelyen az adott edénytípusnak nem kevesebb, mint 15 példáját sikerült közölni.32 A vázolt - meglehetősen sajátos, de a cseréppalack hasonló elterjedése miatt egyedinek nem mondható - elterjedés pontosabb értelmezéséhez talán a napvilágra került tálak időrendjét kellene pontosabban ismerni. A kicsit pontosabban keltezhető példányok (pl. a halimbai3' tálak) inkább a 10-11. századi időintervallum második felére tehetők, bár egyes esetekben a korai, azaz 10. századi keltezés lehetősége is joggal felvethető. A pontosabb keltezésre alkalmas tálak ritkasága miatt csak egy általános jellegű következtetés tekinthető adottnak. Mivel az elterjedés súlypontja - a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján - a Kárpát-medence nyugati felére esik, a cseréptál sírba tétele és/vagy használata nem köthető a honfoglaló magyarok azon csoportjához, amely a Felső-Tisza-vidéken telepedett meg. E megfigyelést erősíti, hogy az e tájon található, és cseréptálak töredékeit is napvilágra hozó telepfeltárások között volt olyan, a gergelyiugornyai54 vagy a panyolai,55 amely bizonyosan nem a 10-11. századi fegyverforgató elithez kapcsolható. Sőt - a szintén e tájra lokalizálható, tiszaeszlári,36 illetve 50 51 52 53 54 55 56 50 BORBEVIC-BORBEVIC É. N. 51 MINIC 1980. 52 MINIC 1980. 9-10. tábla. 53 TÖRÖK 1962. 35. old. Török Gyula a 970-nel indított 2. fázisba tette a cseréptálat is tartalmazó 32., 85., 345., 395. 521, 575, 577 sírt. 54 ERBÉLY1-SZIMONOVA 1987.287-311. 55 ERBÉLYI-SZIMONOVA 1993. 4. kép felső; SZIMONOVA 1996. 33-52. 56 KOVALOVSZKI 1980. 23. t. 4. 421
