Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Kossuth kegyelemlevele - Kossuth Szegeden - a toborzóút utolsó napjai
c vx r r Kossuth Szegeden — a toborzóút utolsó napjai Kossuth Hódmezővásárhelyre jövetelének napján délután egy órakor érkezett meg az OHB futára a levéllel, amelyben felszólították, hogy térjen vissza Pestre, s tudtára adták: most már „nem a szegedi táborfelállítása, de egyenesen a Duna melletti csata” a legfontosabb feladatuk, ezért az „éles belátására” bízzák a további teendőket Szeged környékén.90 Az OHB ugyanis elegendőnek tartotta, ha a Kossuth hatására fegyvert fogott felkelőket sietve Csepel szigetén vonják össze. Mivel Szegeden ekkor már hatalmas tömeg várta érkezését, Kossuth elképzelhetetlennek tartotta, hogy előzetes tervei ellenére ne utazzon tovább a városba. Az OHB-nak írt válaszlevele szerint szándékában állt gondoskodni a Tisza-parti település erődítéséről, rendezni akarta az ott őrzött olasz politikai foglyok helyzetét, és érkezése másnapján vagy 4000 embert küld majd a Dunához, azt követően viszont — „holnap után éjjel nappal” — siet vissza Pestre.91 Hódmezővásárhelyről október 4-én reggel indultak el Kossuthék, s miután Algyőnél átkeltek a Tiszán, délután három óra tájban érkeztek Szegedre, ahol hetivásár zajlott, és hatalmas tömeg — köztük a város 7000 nemzetőre — fogadta az utazókat tisztelgő ágyúlövések közepette. Kossuth már rövid pihenés után a szállása előtti térre ment, ahol az eső miatt felhúzott sátor alatt felállított szószékről elmondta a híres szegedi beszédét. Majd közölte hallgatóságával, hogy „egy pár napig” a városban marad. Másnap délelőtt az elöljárósággal és a nemzetőrség tisztjeivel értekezett a népfelkelés rendezéséről; délután a várban őrzött olasz politikai foglyoknak adott szabadságot. Mivel Csa-
