Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Nagy Gyula: A gabona nyomtatása Orosházán
—1 I- 150 -után már a pusztán is csak szórványosan nyomtattak. Egyesek az 1941-es vizes esztendőben még úgy nyomtatták el gabonájukat. Sőt, 1959-ben, 1960-ban is nyomtattak még árpát a pusztán. A takarmányborsót és kölest sokan a mai napig lóval nyomtatják. I. Szértikészltés A.nyomtatás, illetve a vont at ás megkezdése előtt elkészítették a szíirUt. Ha a kazal kőríil alkalmas gyöp terült el, akkor arra, ha nem volt ilyen, akkor a tanyához közeli tarlóra csinálták. De készült arra alkalmas kopasz /sima/ földre is. A szérű Orosházán leggyakrabban tarlóra került.Ezzel szemben a Vásárhelyi-pusztán /a továbbiakbanspusztán/ ahol sokkal több volt a gyöp, mint Orosházán, inkább a gyöpre készítették. A szérű lehetőleg hátas, vagy lejtős területre került, hogy az esővíz lecsurogjon, szaladjon róla. Ha aratásközben esőt kaptak, szikkadás után igencsak elkészítették, mert a szérükészitéshez nedves föld kellett. Az is előfordult, hogy ilyenkor csak félig készítették el. A gyöpön csak raunkaközben, bagószemro /bagolyszemre, szemmértékre/ jelölték ki az 5-6 öl átmérőjű szérűt.A pusztán ellenben karó, kötél és kapa segítségével megjelölték. Ha nagy volt a fü, akkor lekaszálták. Az egyenes talajon mindegy volt, hogyan kaszáltak. A pusztán a nagyobb gazdaságokban nem kaszálták, hanem nve3ték a gyöpöt. A kisgazdaságokban azonban ott is kaszálták. A közepén kezdték el s csigavonalban haladtak kifele. Azután a szélén kezdték, s ismét csigavonalban haladtak befele. Voltak, akik előre haladva kaszáltak, ahogyan a fü kívánta. Kaszálás után nyesővei, vagy lapáttal simára nyesték a szérűt. Sorba haladtak.A fölnyesett földet, füvet összehordták, majd félrevitték. Nyesés után a szérű sima és csupasz lett. A pusztán kaszálás után nem nyestek. A kaszálás után visszamaradt apró fü nyomtatásközben kopott el. A megnyesett szérűt alaposan meglocsolták. Kocsiról sárosra locsolták a szérűt. Szikkadni hagyták, majd törekkel egyenletesen beterítették. A pusztán inkább szalmával hintették be. A szérűt 4 vagy 6 lóval tapostatták. Ha csak 2 lovuk volt, akkor a legtöbbször kocsiba, ritkábban a borona elé fogták. A kocsi oldalát levették, hogy kisebb helyen tudjon fordulni. Ha boronával tapostatták, akkor a kökényfatüsökboronát dudvával, vagy faderékkal megterhelték. Ha a kocsival tapostatták a szérűt, akkor a csikókat a kocsi után kötötték. A szérű járatása a következőképpen történt. A lovak a szérű sugaránál valamivel nagyobb körben jártak a kocsival, boronával tipratás esetében is, mert a kocsit a földről hajtották. A lóhajtó a lovak által megtett kör közepén állt. Balkezével az összekötött kötőfékszárat s jobbkezével a karikásustort fogta. Amikor a lovak a lóhajtó háta mögött mentek, a balkéz-
