Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
52 1907-ben nagyobbméretű modernizálást (cseréptető, fal megemelése, stb.) hajtottak végre a Csorvási csárda (volt Permeczlci csárda) épületében is. de eredeti beosztása, pincéje ma is megvan. Ennél a csárdánál figyelemreméltó az elhelyzés is. Bizonyos fokig magaslaton épült és így nagy távolságra el lehet látni belőle. Az épület különösen akkor vált híressé, mikor 1868 — ban a szarvasi csendbiztos mellette agyonlőtte Babáj Gyurkát, a kor híres betyárját, aki főleg Csongrád és Csanád megyét tartotta rettegésben. (33) Részben megmaradtak a Kutasi és az Újvárosi csárda falai is» újabb épületek egy részét alkotják (a Kutasi csárda a mai orvoslakás helyén állott). A többi környékbeli c'sárda általában nem kerülte el a lebontást. Jóval a szabadságharc előtt megindult már az Alföldön a tanyarendszer kialakulá sa, A magános, sokszor lakatlan és ellenőrizhetetlen tanyák persze kiváló rejtekhelyei nyújtottak a betyárbandák tagjainak. A hatóságok hamar rájöttek erre és gyakori volt az olyan intézkedés, amit Gyula városa hozott az akkor még hozzátartozó csorvási pusztával kapcsolatosan. Elrendelte, hogy hetenként egy esküdt és a pusztagazda legyen kint a pusztán , a tanyásokat tanyalevéllel lássák el, a gyanúsakat tartóztassák le és éjszaka lovas őrjáratokat cirkáltassanak az országút és a tanyavilág között. Sőt .a gyulai szolgabíró 1852 végén azt is elrendelte, hogy tolvajoskodó ember tanyán nem lakhat, erőszakkal is a városha kell költöztetni, ott reggelenként köteles jelentkezni a városházánál és igazolnia kell azt , hogy éjjel hol tartózkodott Az ilyen ember nyerges lovat nem tarthatott (34) Az efféle intézkedések azonban ellenőrzés hiányában alig hozhattak valamelyes eredményt, a betyársorban lévők fütyültek reájuk. A tanyák legnagyobb részének lakói alapjában véve kényszerhelyzetben voltak, hiszen a betyárokkal nem volt tanácsos rossz viszonyban lenni, ezért inkább együttműködtek velük, A betyárvilág körülményei szempontjá - ból lényeges lehet a hatósági fegyveres erő és általában a hivatalos szervek, bíróságok elhelyezkedése is. A szabadságharc leverése után (1850-ben) Békés megyét Csanáddal egyesítve, az új Békés-Csanád megye élére teljhatalmú megyei biztost neveztek ki, akinek Gyula volt a székhe'ye. Az egyesített megye előbb a szegedi, majd a nagyváradi kerületi főbiztossághoz tartozott. Orosházát ekkor a csabai járási főszolgabíró fennhatósága alá rendelték. A megyei pandúrok és csendőrök közül 3-4 ember állandóan Orosházán állomásozott egy csendbiztos parancsnoksága alatt. A szomszédos Csongrád megyében a Károlyi-uradalom kilenc uradalmi csendőrt alkalmazott Ezek közül néha egyegy járőr Békésbe is átjött az itt fekvő Károlyi-birtok ellenőrzésére, ez azonban nem volt veszélyes körülmény a betyárok szempontjából A katonai alakulatok nagyobb számban Nagyváradon. Aradon és Szegeden állomásoztak, gyakori volt azonban, hogy egy századnyi erő a “közbátorság fentarthatása* miatt. Orosházán volt elszállásolva. Általában véve azonban leszögezhető, hogy a hatalom fegyveres ereje nem volt nagy az elhagyott puszták ellenőrzése szempontjából, a fegyveresek nem igen mertek eltávolodni az utakról Börtönviszonyok terén: megyei börtön volt Gyulán és kisebb börtön - ideiglenes jelleggel - Orosházán. A bíróságok illetékessége többször változott, amint a továbbiakból kitűnik.
