Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

4. AZ ÖNKÉNTES EMIGRÁCIÓ ÉVEI Az európai művészet másik arca Az 1920-tól 1923-ig tartó emigráció első állomása a tervezett Bécs helyett a Tátra volt, amit Perlrott hirtelen jött tüdőbetegsége indokolt. A szepesi városokban készült krétarajzai (különösen Lőcsén) arról tanúskodnak, hogy az általa csodált gótikát átérezte, ritmusát felhasználta s így hozta létre kubisztikus műveit. /9. kép/ A szerkezet kristályrácsát apró, mozaikszerűen töredezett rombuszokból építette föl, analizálta, szétszabdalta, ezáltal mozgalmassá tette a képfelületet. Az 1920-as évek elején a Felvidék értelmisége még magyar volt, így szívesen fogadták Perlrottékat mindenütt, kiállításaik is sikeresek voltak. Kassán, a múzeumban egy nagyobb tárlatukat láthatta a közönség, s a szepességi városok is örömmel adtak otthont a két művész, Perlrott Csaba Vilmos és Gráber Margit képeinek. Pozsonyi kiállításukon váratlanul felbukkant Ferenczy Béni, aki egyenesen Nagybányáról menekült, mint buzgó kommunista. (Romániában ekkortájt a kommunistaüldözés brutális módon folyt, ez pedig kihatott az immár román fennhatóság alatt élő nagybányai művésztelep életére is.) Ferenczy Bécsbe igyekezett. Még a párizsi évekből eredő barátság fűzte össze őket, hiszen ott Perlrott volt Ferenczy mentora. Ő biztatta, hogy menjen el Archipenkóhoz tanulni, Matisse-nak pedig személyesen mutatta be. О vezette be Ferenczyt a Stein-szalonba, amely Gertrude Stein írónőnek köszönhetően a kor modern művészeti életének egyik központja volt Párizsban, de magával vitte Apollinaire szobrászatról szóló előadására is. /29/ (Amikor Ferenczy Pozsonyba érkezett, nem volt semmiféle igazolópapírja - így a régi ismeretség kötelékében Perlrottéknál élt egy ideig.) A házaspár a Tátrából Németország felé vette útját. /10. kép/ Első állomásuk Drezda volt, ahol Perlrott fafaragásokat, lapos domborműveket múzeumi tárgyakat - másolt síkba. /30/ Ekkoriban Cluny gótikus faragványainak ihlete ötvöződött munkáiban a német misztikummal és francia kubizmussal. Ebben az időben kapott Oscar Kokoschka professzúrát a Drezdai Akadémián. A házaspárt lenyűgözte Kokoschka művészete, különösen Gráber Margitot, akire olyan hatással volt, hogy a művésznő majdnem tanítványául is szegődött. /31/ (Tegyük hozzá, hogy 1937-ben a müncheni Kunststadtban rendezett „Nationalsozialismus und Entartete Kunst" című kiállításon ugyanez a művészet, amelyet Kokoschka képviselt, már lényegesen más hangsúllyal szerepelt.) 27