Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

„Az 1906-ból való önarcképéből körvonalazhatjuk a nagybányai atmoszférából született első leszűrt eredményét. Stílusban egyszerű festői összegzése a mondanivalónak. Önkéntelenül Manet-ra és Cézanne-ra gondolok. E két nagy névért mindannyian osztatlanul lelkesedtünk, ekkor még fiatalok. Szinte kicsit brutális festői előadásában hit és lelkesedés lobog. Cziffer portréját is ide sorolhatom. Manet és körére gondolok, bár ez időből való dolgai sejtetni engedik a Gauguin korszak eljövetelét is." /13/ Perlrott rövid ideig meghatott bámulója volt Gauguin-nak. Kompozícióit, kontúros vonalait ekkoriban a fauve-ok ragyogó, derűs színegyüttesén keresztül valósította meg. Érdekes módon Thorma Jánost, aki az egyik legkonzervatívabb nagybányai mesterként áll előttünk, ugyancsak a Gauguin művészetét elismerők táborában találjuk: „Mi, akik gyermekésszel ugyanazt a tisztaságot produkáltuk, tíz esztendőt fecséreltünk el technikai kísérletezéssel, mialatt elveszítettük az utat, levegőt, belefulladtunk a pocsolyába. Látnád csak, hogy néznek ki azok a jól megfestett tudományos képek, Gauguin mellett. Ostoba erőlködésnek, szikla sivatagnak. Csupa lelketlenségnek, visszaélésnek a művészettel. Ez az ember lett a művészet választóvize, a tehetségtelen népség szétválasztója. Nem tudom, meg fogsz-e érteni, ez nem lelkesedés Gauguin-ért, ez szemrehányás magunknak." /14/ Gauguin hatásának megítélése dolgában erősen ütköztek a vélemények, hiszen a Könyves Kálmán Szalon 1907. évi kiállításáról - amelyen a neósok vettek részt - igen elmarasztaló véleményt is olvashattunk: „Egy organikus művészi fejlődést akartak kijátszani, s mindjárt a huszadik lépcsőre ugrottak, anélkül, hogy a többieket, mélységes lelki átélések árán megjárták volna... Ennek a művészetnek kifejezője Perlroth, aki egy csomó Gauguinképet akasztott ki, s egészen megtagadta magát. Mi, úgy látszik, többre becsüljük ezt a fejlődésképes művészt, mint ő saját magát." /15/ Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni - hiszen a magyar festészet izgalmas igyekezeteihez tartozik hogy 1908-ban Bornemisza és Perlrott aláírásával levél érkezett Ferenczy Károlyhoz, amelyben egy kiállítás-tervezetről beszélnek: „Úgy terveztük, hogy az idősebb magyarok közül hárman: Kernstok Úr, Rippl-Rónai és Grünwaldot hívnák meg Könyvesek, a fiatalok közül pedig csupán a következők lennének felszólítva: Berény, Czóbel, Pór, Perlroth, Bornemisza, Gulácsy, Csáktornyai és Vedres szobrász, esetleg még Ziffer. Nagyon szeretnénk még a franciák közül ha meghívhatnánk Matisse-t, Picassót és Maillolt. Matisse nekem is mondta egy ízben, hogy szívesen kiállítana nálunk, Picasso pedig Perlroth előtt hasonlóan nyilatkozott." /16/ Mégis jelentősnek tarthatjuk a Gauguin-féle impulzusokat, s történeti távlatban tekintve ma már mindenképpen azok. A Bölöni György által szervezett bemutató körúton, amely az új 16