Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)
Kisházi Gusztáv: Tűzoltás és tűzoltóság Békéscsabán, 1865-1948 - Tűzoltás és eszközei
dédelgettek a belváros oltóvízellátására is. A debreceni székhelyű Kerületi Tűzrendésze- ti Felügyelő 1940-ben majd 1941-ben is, szokásos évi szemléjén kifogásolta az oltóvíz-vételezés hiányosságait. Az e késztetés hatására 1942-ben született elképzelés szerint az Élővíz-csatorna mederközepéig benyúló szívóvezeték a laktanya szertári aknájába telepített szivattyúban végződne. A nyomóvezeték a városháza udvarain át a Szt. István térig húzódna, majd itt ketté ágazva az egyik szárny az Andrássy út torkolatánál, a másik a Kossuth téren végződne. A város anyagi erejétől függően ezeket évente 50-100 m-rel bővítenék. A vezetékre tűzcsapot szerelnének a három udvar mindegyikében, a Szt. István téren és az elágazások végén. Az így kialakított helyekről télen-nyáron biztosított lenne az oltó- és utcaöntöző víz felvétele. A terv nem vált valóra. Kiszélesedett a motorikus szerek köre. 1940-ben 2 db „Emág-Szilvai”-féle úszókosaras hordozható kismotorfecskendő kerül a tűzoltóság használatába. Ezek a 22 kg tömegű eszközök percenként 100 liter vizet voltak képesek szolgáltatni. Az egyiket kézi vontatású kétkerekű targoncára, a másikat az 1942-ben beszerzett és tűzoltószerré alakított Harley motorkerékpár oldalkocsijába szerelték. Ez évben állították be az új 3 db Csepel motor- kerékpárt részint kéménytüzes feladatokra, a légo. célra beszerzett Minerva személykocsit pedig műszaki mentőszerré kezdték átalakítani. A felszerelések javításához nélkülözhetetlen eszközöket kapott a tűzoltóság: vasesztergapadot, hegesztő készüléket és villanyfúrót. A város Lancia teherautójának alvázára gépezetes tolólétrát kívántak építtetni. A munkákat a Mátra Antal és Tsa. Rt.-nél 1942-ben megrendelték, de a háború okán a tűzoltószer nem készült el, az alapjármű 1946-ban a rákospalotai tűzoltóságnál volt. A város 1943-ban kiegészítette a tűzoltóság szerállományát egy 800 liter/perc teljesítményű kismotorfecskendővel és egy darab 1500 liter/perc teljesítményű centrifugálszivattyúval rendelkező, német gyártmányú Klöckner típusú gépjárműfecskendővel. A tűzfigyelést és jelentést az 1940-es években is elsődlegesen az evangélikus kistemp- lom tornyában elhelyezett tűzőrökre (3 fő) bízta a város, bár a technikai fejlődés jelentőségüket lecsökkentette. A város területén ezenkívül nyilvános tűzjelző állomásokat építettek és természetesen az előfizetéses telefonokról is adnak jelzést. Külterületen az uradalmak magántelefonjai, valamint a MÁV és AEGV telefonjai használhatók fel tűzjelzésre. A városhoz közel, de tűzjelző állomástól messzebb fekvő területről a tűzjelző állomásig lovas vagy kerékpáros küldöncök jelentik a tüzet. Az 1942-ben 9569 épületből álló (ebből tanyai 2900), 55.031 lakosú, 2676 kát. hold belterületű, 51.416 kát. hold. határral rendelkező Csabán 103 tűzhöz (ebből 65 bel-, a többi külterület) vonult ki a tűzoltóság. A tűzjelzés 52 esetben telefonon, 43-szor személyesen, 2-szer rendőr által, 2-szer rendeletre (?), 1-szer utólagosan és csupán 3 alkalommal történt toronyőr által. A tüzek keletkezési helyei jellemzően a kémények, a mennyezetek, a kazlak és a tetők voltak, ennek megfelelően a keletkezési ok jobbára az erős tüzelésben és a kéményből kipattanó szikrában keresendő. 40
