Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Az első világháború korszakában. A kezdet
vargabetűket csináltunk. Pancsován meglátogattam Barbierik Titusz bácsiékat, akik többször láttak engem vendégül. Jól esett elbeszélgetni az otthoniakról. Augusztus 25-én már megtörtént az orosz hadüzenet, s ezredünket is az orosz harctér felé irányították.7 Nemzeti zászlókkal fellobogóztuk a kocsinkat, amiket az augusztus 18-i császári ünnep alkalmával használtak Pancsován, s azokból szakaszom 40 db-ot hozott el. Utunkon mindenütt ünnepeltek minket. Nagykikindán felejthetetlen látványban volt részem. Egy tiszta fehérbe öltözött fiatal, szép úriasszony virágot adott nekem és tiszttársaimnak. Látszott rajta, hogy szinte sajnálja a sok fiatal életet a leselkedő halálnak engedni, s ez a kedves részvét bájossá tette egész lényét. De a vonat indult, s ő még egy virágot akart átadni nekünk, s szaladt a sínek mellett a vonattal. Nincs bájosabb látvány egy szaladó csinos asszonykánál! Fehér harisnyái térdig villantak ki. Azonban hagyjuk ezt! Most búcsúzni kell a nőktől, a szerelemtől! Roppant kedvesen, magyaros vendéglátással fogadtak Hódmezővásárhelyen, Orosházán. Már csak Csabát vártam. Nagy meglepetésemre ott nem vártak bennünket hivatalosan. Csak Kis Laciné főszolgabíróné volt kint, meg Zahorán Mátyás és felesége, utóbbiak az én kedvemért. Virágot és cukorkát hoztak. A családom részéről Galli Lajos, Horváth Pista és Miklós öcsém vártak az állomáson, s ott vettem utolsó búcsút a famíliától. A búcsú is könnyebb volt már, mint az első alkalommal, valahogy megszoktam a gondolatot, hogy a hazáért való kötelességteljesítés pár napon belül nyomorékká tehet, vagy a meszes gödörbe taszíthat. Fásultság vett rajtam erőt! Csak az események egymásra következése izgat, s a vasút melletti lakosság lelkesedése és kedvessége örömmel tölt el. Igen kényelmesen, egy I. osztályú kocsiban utaztam Erdélyi Zoli hadnaggyal együtt Debrecenen át. A Bocskay-kert állomáson megismétlődött a nagykikindai eset. Egy bájos kis bakfis megadta a címét: Fábián Sziszi, Debrecen, Kossuth u. 2., s kérte, hogy írjunk, és ő is szaladt párhuzamosan a vonattal egy darabon. Bájos jelenség volt. ígértük, hogy visszafelé majd meglátogatjuk, s valamennyien szerelmesek lettünk belé. Hajdúhadházon cigánybandával fogadták vonatunkat a parasztmenyecskék. Egy baka derékon kapott egyet közülük, s volt ott olyan csárdás táncolás, mi hetedhét országra szólt. Nyíregyházán Jenő bátyám és Lajos nagybátyám ismerőseivel ültem a restiben. Ungvárt is elhagytuk, s augusztus 27-én haladtunk át a magyar határon, idegen országot védeni. Adja Isten, hogy a magyar határ megvédésre ne szoruljon! A himnusz éneklése közben haladtunk tovább. Galícia is kellemesen mutatkozott be. A lengyel nőegyletek is mindenütt 19
