Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

Az első világháború korszakában. A kezdet

egyben lemondás a polgári élet folytatásáról, és amellett vállalni kell a nyomorékság, vagy megsemmisülés esetleges bekövetkeztét is.

Én azonban mindezeket nem vettem komolyan, és az ilyen gondolatokat elhessegettem magamtól. Bajtársaimmal együtt vígan indultunk erre a nehéz útra. Abban a hitben ringattuk magunkat, hogy pár hónap alatt végzünk a szerbiai háborúval, ami nem sok idő, meg hát csak kis százalék esik el, és miért legyek én azok között. Nem is engedhetem, hogy konkurens kartársaimnak elpusztulásommal örömet szerezzek. Tehát szerencse fel! Vígan utaztunk Aradon és Temesváron át Révújfaluig. Minden nagyobb városban lelkesen fogadtak, ünnepeltek, pedig még csak mentünk a háborúba! Mi lesz, ha diadalmasan visszajövünk! Elképzelhető, mily jól esett a hölgyek kedvessége, midőn mindenütt virággal árasztottak el bennünket.

A lelkesedés röpített dél felé, azt hittük, hogy pár nap alatt harcban leszünk, s diadalt diadalra halmozunk majd. Nem így történt. Révújfaluból gyalog masíroztunk Ferenchalomra, s onnan naponta meneteltünk a mü- utakon, hogy a szerbiai hegyekről lássanak bennünket és más ezredeket, s azt higgyék a szerbek, hogy itt akarunk támadni. El is vontak Sabác alól több ezredet Belgrád védelmére, s az alatt más ezredek Sábáénál betörtek Szerbiába, s megkezdődött a Szerbia elleni háború.

Augusztus 11-én elhagytuk Ferenchalmot, s Pancsovára meneteltünk kétnapi erőltetett marssal, mert a fenti cél érdekében nagy

Az Osztrák-Magyar Monarchia „ Bodrog ” nevű monitorja Sábáénál

18