Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Brassó városában
tettem meg. Éppen a házuk kapujáig érkeztünk. Elbúcsúztam, és ő nem hívott be.- Én is azon a nézeten vagyok Bélám - mondtam én hogy ha van valakid otthon, aki a szívedet birja, nagy kár volt ezt a bájos teremtést csalfa közeledéseddel elkeserítened.- Majd kibékítem még - volt a könnyelmű válasz.- Ezt magad sem hiszed Bélám. Kedvetlenül tértünk nyugovóra. Óvatossági rendszabályunkat a Miéi kedvéért megsértettük. Olyan helyre rándultunk ki, amely még hétköznap is eléggé népes szokott lenni. Brassót körülölelik a Déli- Kárpátok, s annak hegyoldalai a várostól nincsenek messze. Egy ilyen közeli hegyoldalra másztunk fel egy délután. Miéi, egy csinos, magas növésű barátnőjét, Terit is elhozta. Legyen nekem is partnerem, hogy ők ketten Bélával szabadabban lehessenek tőlem. Mikor jó magasra értünk, ahol egy müút vezetett, és mellette egy takaros nyári vendéglőt is találtunk, megpihentünk. A teraszról élvezhettük a szép kilátást a városra, amellett éhségünket és szomjúságunkat is csillapíthattuk. Azután az erdő árnyas fái között párokra szakadva - én Terivel, Béla Miéivel - sétálgattunk, hancúroztunk. Teri víg és kedves leány volt. Kellemesen elszórakoztunk. így teltek a napok. Viskiéket meglátogatni is illendőnek tartottuk, és estefelé benyitottunk a házukba.- Péter bátyánk fogadott, mert - mint sajnálkozva közölte Klári és a felesége nem voltak otthon. Leültetett, és a szobalánnyal két üveg szódavizet hozatott és poharakat. Azután szódavizet fröccsentett a poharainkba és koccintott.- Mi meg Bélával összenéztünk: Elát már nem butéliás bor, hanem szódavíz járja? Összenéztünk és már tudtuk, hogy ez mit jelent. Útilaput bizony! Rövidesen elbúcsúztunk kifejezve sajnálkozásunkat a hölgyek távolléte miatt. Alig léptünk ki a kapun, kibuggyant a számon:- Ide sem jöhetünk többet!- No, Dénes barátom, tiéd lehet a lány - toldotta meg Béla a szót. így zajlott le Viskiékkel sajnos rövid ismeretségünk. Az útleveleket másnap megkaptuk. Vigasztalásul szolgált a szólásmondás: Más város, más lányok! Csomagoltunk, és csupán Miéitől és a Cenk-hegytől vettünk búcsút. Ott hagytuk a várost kellemetlen és kellemes emlékeivel együtt. Elindultunk Arad és a szabadság felé. 175
