Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ezredünk keresése, Homonna visszavétele
Ezredünk keresése, Homonna visszavétele November 21-25-ig tartott utunk Darán, Utcáson, Barkócziházán, Szirtesen, Remetevasgyáron, Jószán, Vinnán, Nagy-Mihályon, Nátafalun, Őrmezőn keresztül Barkóig, ahol ezredünkhöz csatlakoztunk. Az útvonal követhető térképen a mai szlovák elnevezések szerint: Zemplénoroszi (Ruské), Nagypolány (Velká Pol’ana), Sztára (Starina), Utcás=(Ulic), Kelen (Klenová), Szirtes (Strihovce), Remetevasgyár (Remetské Hámre), Jósza (Jovsa), Vinna (Vinné), Nagy-Mihály (Michalovce), Nátafalu (Nacina Vés), Őrmező (Strázske), Barkó (Brekov), felette van Barkóvár. Csikorgó hideg volt a hajnali órákban, s csak napközben enyhült kissé a hideg. Nagy hegyeken keltünk át. Utunkon több említésre méltó esemény történt. A téli hadjárat súlyát éreztük azon szenvedéseken át, amit a hideg, a fagy okozott. Ehhez járult a naponkénti hosszú gyaloglás, néha futás következtében beállott fáradtság, s a visszavonulás miatt lelkűnkön úrrá lett a fásultság, mely lelohasztotta a háborús lelkesedést, de megerősítette a lelkűnkben az istenfélelmet. Éppen vasárnap délelőtt érkeztünk Barkóczházára, amikor a falu görög-katolikus leányzói tarka, virágos szoknyájukban, tiszta, vakító-fehér daróc-bekecseikben a templomba mentek. A templom tornyában éppen harangoztak az istentisztelethez. Elgyötört és elvadult lelkűnknek igen jól esett ez a szép látvány. Kelen falun áthaladva egy görög-katolikus pap tüntetett ki kedvességével. Éppen reggeli kávéjához ült, amikor a tornáca előtt elhaladtunk. Engem magához hivott, és kávéját nekem kínálta, amit el kellett fogadnom, hogy hazafias felbuzdulását meg ne sértsem. Megittam a pap kávéját! Este Szirtesen szállásoltunk. Mivel konyháink nem voltak velünk, vettem a századomnak egy sertést, s katonáim olyan disznótort csaptak, hogy még az ujjúnkat is megszoptuk utána! Másnap délelőtt Remetevasgyáron haladtunk keresztül. Egy kis pihenőt tartottunk. Gróf Széchenyi László főerdésze Frühstök József egy tízóraira hívott meg engem, Vettert, Pitthyt és Kursinszkyt. Egy olyan minden jóval megrakott asztalhoz ültetett, amilyent mi csak a békében látunk: finom sajtok, olajos halak, sonka, szalámi volt feltálalva és hozzá finom vörös bor. Igazi magyaros vendégszeretetét nem felejtettem el! Este Jószán szállásoltunk, s fehér ágyban aludtam egy rutén paraszt házában. Ezt a vendéglátást le kell írnom, mert csodálattal töltött el az a 65
