Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
A baligródi csata
Osztrák-magyar Schwarzlose 1907/12 M típusú géppuska tüzelőállásban voltam. így akartam magamat otthon lefényképeztetni! De hát a parancsot teljesíteni kellett. Egész jóképű lettem! Legalábbis az előbbi ábrázathoz viszonyítottan. A nagy fáradtság, erőltetés okozta kimerülés egy kicsit elkeserített. Gondoltam, hogy hazakerülni egyhamar nem fogok, diadalát sem lesz, s ha sokáig itt a harctéren maradok, előbb-utóbb elér a végzetem. Jobb lesz nem fényképezésről ábrándozni, hanem itt lehetőség szerint jól enni, inni, emlékeket nem gyűjtök! Az ilyen gondolatok megfordulnak az ember agyában, ha elkeseredik. Azután, ha a fázós, nedves, borult idő elmúlik, mindjárt helyre jön a gondolkodása. Szóval azután Lisnán jól megteáztunk, zsíros pirítóst jól megfok- hagymázva bekebeleztünk, s úgy vártuk az ebédet. De ebédről szó sem lehetett! Dolcysnáról a 29-es ezred jött bennünket felváltani. Ez az ezred lett a hátvéd. No, jóra lett ez bízva! Ebéd előtt egyszer csak ágyúdörgést hallunk, nem is olyan messziről, majd puskaropogást. Nyugtalankodni kezdtünk, s ekkor már jött is a parancs, hogy készüljünk fel az indulásra. Nosza, hamar felpakolni! Indultunk, s az úton találkoztunk a Dolcyscáról visszavonuló 29-es ezredbeli katonákkal, akik otthagyták a falut, mondván, hogy olyan erővel jön az orosz, amit feltartóztatni lehetetlen. Szépen felváltottak minket az utóvédi feladat teljesítésében! 59
